Filia Lunacy - 4. fejezet

Sziasztok! Mint ígértem, ebben a fejezetben Irma-Blane is lesz ;D Most pedig itt a rajz Irmáról, még egyenlőre csak az övét tudtam felrakni, a többi szereplőén még dolgozom.:$ Nem lett valami jó, mint mondtam, rajzfilmes karaktert kapott, remélem mindenkinek elnyerte a tetszését.

 

[Irma. Katt a képre a nagyobb méretért]

Terv

 Daisy a fekete, pántos magas talpú cipőjét nézegette. Igaz, még nem volt az övé, de a heppjének számított, hogyha valamit felpróbált, azt meg is vette.

 Az eladó igyekezett biztató szavakat dünnyögni, azzal a céllal, hogy a kisasszony végre döntsön a cipőt illetően.

 - Nem is tudom - sóhajtott Daisy, majd Tirára nézett.

 - Szerintem jó - vonta meg az a vállát unottan. Nem sokszor járt plázába, azt a kevés alkalmat leszámítva, amikor Daisy magával vitte. Ez is csak azért volt, hogy ne egyedül mutatkozzon egy ilyen hatalmas helyen, mint a Pearl Diamonds Plaza.

 - Kissé szűknek érzem. Kérhetnék egy másikat? Egy másik színben és méretben? - kérdezte bamba képpel Daisy, majd lekapta magáról a cipőt és a dobozba dobta.

 Az eladó mélyet sóhajtott és a szemeit forgatta. Nagy nehezen, mivel ez volt a dolga, mosolyt erőltetett magára és összeszedte a holmikat, amelyek a dobozba tartoztak és visszavitte a helyére.

 Daisy úgy döntött, nem várja meg, míg az eladó visszaér, egyszerűen csak kitipegett a butikból és leült egy bőrpadra.

 - Hihetetlenek ezek az árusok! Tiszta bunkók! - tette keresztbe a lábát, mikor Tira kivonszolta az összes bevásárlótáskát az üzletből és leült mellé - Add ide a kávémat! 

 Tirának összesen hat szatyrot kellett cipelnie, amelyből egy sem az övé volt, hanem kissé idegesítő barátnőjéé. Honnan a fenéből tudta volna, melyikben van az a hülye kávé?! 

 Elkezdett kotorászni a táskák rengetegében, majd az egyikből előkapott egy poharat.

 - Itt van - nyújtotta át, köszönetet nem várva.

 A boszorkány sosem hálálta meg neki, ha a szatyrait cipelte, megmasszírozta a talpát, információkat lesett le neki, kávét finanszírozott, vagy csak egyszerűen ott volt. Egy áldozatnak érezte magát, de hogy ő is kapjon némi figyelmet, nem hagyhatta el Daisyt. És annak fényében, hogy a boszorkánynak egyetlen barátja sem volt, Tira úgy tekintette magát, mint a legjobb barátnő szerepében tündöklő angyalkát... vagy zombilányt.

 - Daisy - kezdte remegve.

 - Mi van? - kérdezett vissza az, majd ismét szürcsölni kezdett a szívószállal.

 - Tudod... mi... szóval... legjobb barátnők vagyunk? 

 Daisy egy darabig nézett maga elé, pontosan Tira sem tudta hogy mit, majd kiköpte a kávét ami a szájában volt és felpattant a helyéről. 

 Tira megrémült és ő is abba az irányba nézett, mint az említett legjobb barátnő. Ekkor már tudta, miért landolt a tejeskávé a pláza bézsszín kövén és miért nem válaszolt a boszorkánylány a feltett kérdésre.

 Ott állt. Pontosabban sétált, egyenesen feléjük, a vadiúj Purple őszi bokacsizmájában, türkizkék kardigánjában, VFashion és Dictator's bevásárlótáskákkal bájosan mosolyogva a vele szemben jövő lényekre. Szinte mindegyikkel váltott két szót. 

 - Szia Wonder! Cuki a köpenyed! Victra! Hogy van a sérülésed? Szuperül nézel ki! Brittany! Fantasztikus ez az új frizura... Igen, igen, tényleg az. 

 Irma mindig képes volt megmosolyogtatni a lényeket, amitől neki is jobb kedve lett. Boldogan sétálgatott a Pearl Diamonds Plaza harmadik emeletén, mikor meglátta Daisyt és Tirát dülledt szemekkel, fanyalogva.

 A lány azonban nem torpant meg. Az apja felügyelettel engedte el, Virgillel és Felixsszel, az egy dolog, hogy a próbafülkékben nem lesik minden mozzanatát.

 Intett egyet mosolyogva és közelebb tipegett a bőrpadhoz.

 - Sziasztok! Csak szólni akartam, hogy mielőtt rohansz apuhoz, elengedett ide. És csak egy lépésre vagyok attól, hogy a bálba is mehessek. Látod? A papi sosem tudna rám sokáig haragudni - mosolygott, de arcán nem látszott a megvetés, vagy a közöny jele.

 - Ó, szuper. 

 - Igen, szerintem is - kacsintott Irma, s már indulni készült, de két lépést sem tett, mikor visszafordult - Mellesleg, nincs köztem és Blane közt semmi. Puszta barátság.

 - Puszta barátság?! Na ne mond! Akkor miért ő a kísérőd, az Őszi bálra? - kérdezte Daisy csípőre tett kézzel, a kávéját pedig Tira kezébe nyomta.

 - Miért, te talán szerelmes vagy Jacksonba? - vetette fel Irma, mire a boszorkánylány megtorpant.

 - Nem, de ez teljesen más könyv. Jackson nem kísérget az óráimra, nem nyomul és nem dumál velem minden egyes szünetben a folyosón.

 - Tudod mit?! Ha féltékeny vagy, miért nem cserélünk párt? Én mehetek Jacksonnal is, neked pedig ott lenne Blane. Hallottam, hogy nyár óta odavagy érte. 

 Daisy szemei elkerekedtek, szemei szikrát szórtak és ez sosem jelentett jót...

 - Ezt... Ezt ő mondta neked?

 Irma bólintott. Blane pontosan elmesélte, hogy mikor a városba költözött, Daisy minden nap átment hozzá, azzal az indokkal, miszerint szeretne többet megtudni az emberek világáról. De valahányszor szegény srác belekezdett volna, Daisy a szavába vágott és regéket mesélt a saját életéről. Ezzel nem igazán szerzett jó pontot nála.

 - És? Még mit mondott rólam? Valami, pozitív dolgot?

 - Ilyesmi nem rémlik, tudod, nem mindenkinek szimpatikus, ha csak te vagy a téma. Gondolod, beszéljek vele a párcseréről? - Irma tudta, hogy ezek után, Daisynek nem áll szándékában rátukmálnia magát Blane-re és inkább háttérbe vonul. Ennek ellenére cukkolni akarta egy kicsit, amiért miatta vesztette el a bizalmát az apjánál.

 - Öhm... Nem. Megígértem Jacksonnak és már összeöltöztünk - füllentett a boszorka nem túl meggyőzően, s az igaza képviselése érdekében, legyintett hozzá.

 - Valóban? Az imént találkoztam vele a VFashionben, azt mondta, még fogalma sincs mit vesz fel aznap este. 

  Daisy lába földbegyökerezett. Olyan volt, mintha a csúcsról, a mélybe zuhant volna, az egyik percről a másikra. Egy kamikazénak érezte magát és ezt nem könnyítette meg, hogy szemtől szemben állt az ellenségével. Nem teheti ezt. Nem állhat ott, mint egy balfék. Ő a suli királynője, a földkerekség legnagyobb boszorkája, ha most hagyja, hogy Irma nyerjen, végleg veszít.

 - Akkor ezek szerint, nem kapta meg az üzenetem - miután kimagyarázta magát, azon reménykedett, hogy Irma végre odébbálljon.
 - Szép napot! - lépett oda egy kontyba kötött hajú hölgy - Mehetünk? - nézett Irmára.

 - Helló Virgil! Persze hogy mehetünk. Daisy! Tira! Holnap biztosan találkozunk a suliban. Sziasztok!  - köszönt el Irma vidáman, majd egy bájos mosoly kíséretében hátat fordított, s eltipegett Virgillel együtt.

 A két vérbe fagyott lány tág szemekkel bambult az egyre távolodó lány és a cselédje után, aki szokásához híven, mindenkihez intézett pár kedves szót, majd mikor teljesen eltűnt a látóhatárról, Daisy arca pipacsvörös lett.

 - Ezt nem hiszem el! 

***

 - Nahát, Blane! - kiáltott Irma, mikor megpillantotta, azokat a hatalmas kék szemeket, a pláza kígyózó sorai közt.

 Blane a hang irányába fordult, s elmosolyodott.

 - Hát te? Azt hittem nem mehetsz sehová! - mondta csodálkozva, s végigmérte Irmát a ruhájában. Ezt valahányszor megtette, eszébe jutott, mit tenne vele a nagy grófúr, ha ezt meglátná, de aztán úgy döntött, inkább nem festi az ördögöt... vagy inkább vámpírt a falra.

 - Van kíséretem - biccentett a fejével Virgil felé, aki meredten pislogott az ismeretlen fiúra. Nyelt egy nagyot, majd megköszörülte a torkát és hátrált pár lépést.

 - Óh, értem. Amúgy... szuperül nézel ki!

 Irma játékosan belebokszolt Blane vállába, s még az előzőnél is szélesebb mosoly terült el az arcán. Nem tudott nem mosolyogni, ha Blane a közelében volt.

 - Köszönöm, hát te is. Nézd miket vettem! - ezzel letette a bevásárlószatyrait, s elővett egy bíbor pánt nélküli estélyiruhát - Ez fogott meg a legjobban. Szuper a színe és szerintem a ruha is cuki. Mit szólsz?

 - Ebben lélegzetelállítóan fogsz festeni. Még a végén elrabolnak mellőlem - nevetett fel Blane, majd alaposabban megszemlélte a ruhát - Amúgy tényleg szuper a színe. Akkor szerzek egy hasonló nyakkendőt. Mikorra menjek érted?

 - Hát, apuval még meg kell beszélnem, nem száz százalék, hogy elenged. De van egy biztos ötletem.

 - Igen és mi?

 - Elhívom őt is. Akkor végre meglátja, hogy nincs köztünk több, mint barátság és visszanyerem nála a bizalmam. Biztos a siker.

 Blane szemei elkerekedtek, az arcáról lehervadt a mosoly. Irma biztató pillantást lövellt felé, majd a vállára tette a kezét.

 - Tudom, furcsa lesz, de apu utálja a bálokat, öt percnél tovább biztos, hogy nem marad. Csak azalatt a kis idő alatt kell elviselned. Rendben?

 - Ó, így mindjárt más - Blane kissé szórakozott volt mostanában, a hajtás pedig óriási lett egyik percről a másikra, szeretett volna lazítani és több időt Irmával tölteni. Így utólag pedig belátta, hogy a vámpírlány ötlete nem is olyan rémes, mint elsőre hangzott. Ha megszerzi Drakula bizalmát, akkor a későbbiekben akár több is kialakulhat a lánya és közte... Akár. 

  

***

 A villa szokatlanul csendes volt. A levegőben pattogott a feszültség, de senki egy szót sem szólt. Akkor fordult ez elő, ha a tekintetes grófúr és a lánya haragot tartottak. Ez most sem volt másképp.

 Irma fel, s le járkált a fehér szőnyegen, s a beszédjén gondolkozott. Muszáj meggyőzőnek lennie. Mindenképpen ott akart lenni a bálon és az apja bizalma ehhez elengedhetetlen kellék. Mélyet sóhajtott, majd megállt. Denivérre nézett, aki mint általában, most is szunyókált a Denevérlakban. Sikerülni fog! Ott leszek a bálon! 

 Persze, a bál királynője cím megszerzése is átfutott az agyán, de elvetette a gondolatot, mikor eszébe jutott Daisy haragos tekintete. Ha egy kicsit megerőltetné magát, talán sikerülne neki megszerezni, de Irma nem vágyott egy picinyke koronára úgy mint a Hopkins család legfiatalabb boszorkánycsemetéje. Különben is. Ez a suli szörnyeinek döntése. Nem pedig az övé, vagy Daisyé.

 Irma gyors léptekkel viharzott ki a szobából, egészen az apja szobájáig. 

 - Apuci? - kérdezte, s előrébb lépett a küszöbön.

 - Mit szeretnél drágám? - ez a mély hang és a drágám szócska annyit jelentett, Drakula jó kedvében van. 

 A vámpírlány elmosolyodott.

 - Szeretnék elmenni a bálra! - a kijelentésre, a grófúr hangosan felnevetett. Ezt nevezték úgy, hogy ördögi kacaj.

 - Ezt már ezerszer átrágtuk. Nem mész sehová. 

 - Gondoltam, hogy ezt válaszolod, ezért kitaláltam valamit. Mit szólnál, ha mondjuk, nem mennék egyedül? 

 Drakula egy percig nem felelt. A szoba csendjében és sötétjében ücsörgött, az a picinyke fény, amely az előszobából áradt, pötty alakot festett a homlokára.

 - Kire gondolsz pontosan?

 - Nos, rád. Szuper lenne, tök jól mulatnánk. És akkor végre meglátnád, hogy Blane és köztem, nincs semmi! Semmi az ég világon. Csakis kizárólag barátság.

 - Ennyire hülyének hiszel?! Lányom, ugyan már, nem vagyok én palimadár! - nevetett fel ismét.

 - Nem hiszlek sem hülyének, sem palimadárnak. De ha egy kicsit jobban megismernéd őt, megváltozna a véleményed róla. Biztos vagyok benne. 

 Drakula megköszörülte a torkát. 

 - De hát, ő egy ember! - s az utolsó szócskát annyira megnyomta, a hangjából pedig érezni lehetett az undorodást. Bár ő maga sem ismerte be, féltette a lányát tőle. Nem mintha egy vámpírt épp egy embertől kellene félteni, egy szörnyekkel teli városban...

 - Attól még hogy ember, nagyon jó arc. Szerintem imádnád, ha megismernéd. 

 - Ne nevettess, az kizárt dolog! 

 - Tényleg? Add meg az esélyt apu és ha nem csíped a srácot, esküszöm neked, többé nem beszélek vele, csak egyszer, ne az önteltséged vezessen. Blane imádja a rockot, a motorokat, a véres húst, az eperkrémet, a vámpírmitológiát, ráadásul nagy képregényrajongó. Drakula szerelmére, add meg neki az esélyt! - Irma már kezdte unni a könyörgést, de a siker érdekében bármit. Annyira ott akart lenni a bálon! Ha nem is szerzi meg a nyomorult koronát, a szabadságát hadd kapja vissza! A barátait, Blane-t, szórakozást.
 - Miért adjam meg az esélyt? Ő talán megadja nekem?
 - Igen - felelte következetesen Irma - Ő szeretne megismerni téged, akármilyen hihetetlen. Apu, ne csináld ezt!
 - Jaj Irma, öreg vagyok én már ehhez. A szó szoros értelmében. Az a lány világosan megmondta, halálosan bele vagy habarodva az emberkölyökbe. Ugyan miért hazudna?
 Irma mélyet sóhajtott. Daisy mikor mondott igazat az életében? Nevetséges, hogy az apja ennyi év után mégis neki hisz. 
 - Tudod ki Daisy Hopkins? - kérdezte megvetően.
 - Igen. Az apját jól ismerem. 
 - Ő beszélte tele hülyeségekkel a fejed, de tudod meglep, hogy kétségek nélkül beveszed. Daisy azért mondott neked ilyeneket, mert attól tart, én leszek a bál királynője és mert féltékeny Blane miatt. Nyár óta bele van esve. Gyűlöl engem. És mindent megtenne, hogy kilökjön a nyeregből. Ezért azt hazudta, én vagyok szerelmes Blane-be. Azt hiszi érdekel a korona, de csak áltatja magát. Mit bánom én, ha ő a királynő? Egyszerűen jól szeretném érezni magam! 
 - Ez igaz? Tényleg utál? - Drakula megdöbbent.
 - Igen. Gyűlöl, nem csupán utál - Irma csípőre tette a kezét és reménykedett benne, hogy az apja kezd meghatódni és enyhülni.
 - Nekem azt mondta, az érdekeidet képviseli.
 - Hazudott. Azt sem tartom kizártnak, hogy megbűvölt valamivel, hiszen boszorkány. Én nem befolyásollak, dönts ahogy akarsz. De ha most eltiltasz a báltól, nem nekem teszel jót, hanem Daisynek - Irma épp ezzel befolyásolta Drakulát. Megfordult és elmosolyodott. 
 - Rendben.