Filia Lunacy - 3. fejezet

Sziasztok! :) Nos, meghoztam a 3. fejezetet, remélem mindenkinek tetszeni fog! :) Ebben a részben kibontakoznak Drakula, lánya iránti érzései xddd *-* Peace and Kiss: niiki

Daisy bosszúja

 Daisy a szoba közepén ácsorgott és már szó szerint izzadt a félelemtől.

 - Szóval? Mi az a nagy hír, amit tudnom kell a lányomról? - a nagyúr egy székében ücsörgött és összevissza forgott vele, mintha egy gyerek lenne. 

 - Nos, nem tudom hallotta-e, de a városba egy ember érkezett. Pontosabban három. Egy egész család. 

 - Igen igen, hallottam felőle. Folytasd! - morgott Drakula undorodva.
 Akármennyire is igyekezett a város törvényeihez megfelelően élni, ellentmondását nem tudta elrejteni.

 - Szóval. A legfiatalabb fiú, Blane, az osztálytársunk lett. Többnyire Irma mellett ül az órákon, nevetgélnek, és ami azt illeti. Szerintem járnak is.
 - Szerinted? - Drakula kezdett ingerült lenni. Ez sosem jelentett jót.
 Tira felszisszent.
 - Biztos vagyok benne. Láttam őket kézen fogva az utcán és hát miért hazudnék? - füllentett ártatlan képpel Daisy, s csípőre tette a kezét. Megigazította magán a pulóvert, majd hátrébb lépett. A... a biztonság kedvéért.

 Egy hatalmas, kitartott üvöltés hallatszott, amely az egész házat megrengette. 

 - Hogy az én lányom? Az én egyetlen lányom? Mivel érdemeltem ki ezt a sokkot? - a nagyúr teljesen megfeledkezett arról, hogy a két lány épp a szobájában ácsorog, egyetlen dolog járt a fejében. Meg kell ölni a srácot!

 - Joga volt tudni. Azt hiszem, az Őszi bálra is együtt akarnak menni. Blane lesz Irma kísérője - Daisy arcán gonosz vigyor terült el. Ez azt jelentette, hogy nyeregben érzi magát. Mindenben. Tudta, ha elintézi, hogy Irma egy lépést se tegyen az Őszi bál királynője cím felé, ő lesz a legnépszerűbb diák a Pearl Primary Monsters High School-ban.

 - Soha! Nem engedélyezem! - üvöltötte Drakula és rácsapott egyet ököllel az asztalra. Majd még egyet. És még egyet.

 - Nos, ez csak Önön múlik. Én, a lánya érdekeit képviselem. Blane kárt hoz a városunkra. És az iskola tanulóira is. De nem volna bölcs dolog kinyiffantani. Azzal Magának is ártana, kedves. Talán, elég ha eltiltja őket egymástól. Minél hamarabb.
 Drakula mélyet sóhajtott. A nyelve végigfutott alsó ajkán, többször is. Ez két dolgot jelenthetett. Éhes, vagy dühös, s bár általában mindkettő jellemző volt rá, most csatlakozott hozzájuk még egy érzés. Féltékenység.
 - Köszönöm hogy szóltál! - morogta - Most kérlek menjetek! Szükségem van egy kis időre, hogy átgondoljam.
 - Óh ugyan, én köszönöm! Biztos vagyok benne, hogy a lánya is hálás lesz, amikor rájön, hogy a büntetés jogos. És ha kérhetem, a személyemet ért károk miatt, maradjon kettőnk közt, ki is vagyok pontosan - a két lány meghajolt, majd mikor látták, hogy a nagyúr annyira maga alatt van, hogy egy épkézláb mondatot nem tud kinyögni, gonosz mosollyal az arcukon, az alsó szint felé indultak.
 - Most boldog vagy? - kérdezte Tira két kacsintás közt.
 - Óh, igen! Ebből sosem magyarázza ki magát.

***

 Az Apple kávézó épületén belül már folytak az Őszi bál tervezéseinek vázlatai. Irma, Mallory és Georgina a megszokott helyükön ültek, a bállal kapcsolatos akták pedig szétszórva hevertek az asztalon, a fotelek alatt.
 - Nem tudok kiigazodni. Túl költséges - sóhajtott Mallory, majd a kezét az álla alá emelte.
 - Hmm... Hadd számoljam át még egyszer! - ajánlotta Georgina, majd intett a zombipincérnek - Még egy almakoktélt! Köszi! - mire az kacsintott és felírta a kis cetliére.
 Georgina elvette a számológépet, összeszedte az aktákat, majd bepötyögte a számokat.
 - Ez sehogy sem jön ki - csóválta a fejét - Ha egykét dologból gyengébb minőséget vennénk meg, lenne esély rá, hogy kijöjjön a pontos összeg. Sőt, talán nem is éri el a meghatározott értéket.
 - Ez jó ötlet. De vajon, az olcsóbb, jobb is? Tavaly, hogy hozták össze? - kérdezte Irma - Bocs, SMS-em érkezett - mondta, majd elővette a telefonját.

 Azonnal gyere haza! És igyekezz! Beszélnivalóm van veled. Apa. 

 - Minden rendben? - kérdezte Mallory, mikor meglátta Irma riadt tekintetét.
 - Khm... Nem tudom. Haza kell mennem. Apu beszélni akar velem és az SMS alapján nem túl jó a hangulata. Hívom Felixet - ráncolta a szemöldökét Irma, s tárcsázni kezdte a sofőr számát.

 ***

 - Apu? - kérdezte Irma, mikor felért a Drakula lakosztályra. Egy darabig állt az ajtó előtt, s azon gondolkozott, vajon mit tehetett, amitől az apja ennyire kiakadt. Már megszokta a mogorva stílust, de vele, sosem volt durva, sőt! Ajándékokkal halmozta el, istenítette és szokatlanul kedves volt. 

 - Csalódtam benned - szólalt meg hirtelen egy hang a sötét szobában.

 - Bennem? Miért, mit csináltam? 

 A szék nyikorgott, mikor a nagyúr felállt.

 - Összeszűröd a levet a hátam mögött egy emberfiúval? Mivel érdemeltem ezt ki? Hogy tehetted ezt? 

 Irma felvonta a szemöldökét. Honnan tudhatta meg Blane-t? Georgina és Mallory kizárva, ők sosem árulnák el, ráadásul végig vele voltak, szóval valaki alaposan bekavart, míg ő az Apple kávézóban tartózkodott.

 - De apa, nincs köztünk semmi, csak barátság - Irma nem hazudott, de ettől függetlenül, magának nem tudta letagadni, hogy gyengéd érzéseket táplál Blane iránt - Én, vezetgetem őt az útján. Hiszen új és ráadásul ember. Muszáj volt segítenem a beilleszkedésében. 

 - Na ne mond?! És az esküvői ruha, amit rajzolgatsz?

 - A tervezéseimre gondolsz? Mallory nővére megházasodik és gondoltam, mutatok neki pár rajzot - nevetett fel és egy percre, s az apja dühéről is megfeledkezett.

 - Teljesen mindegy! Megaláztál az egész város előtt! Ezt még a saját lányomtól sem tűröm!
 - Megmondtam! Nincs semmi köztem és Blane közt - már Irma is kezdett ideges lenni.
 - Nem is lesz! Ugyanis, holnaptól kezdve, sehová nem mehetsz! Sehová! Az Őszi bálról is lemondhatsz, sőt, az évi programjaidat sem kell betábláznod. Ezzel az embergyerekkel, pedig azonnal szakíts meg minden kapcsolatot!
 Irmának elkerekedtek a szemei. Hátrált két lépést, az álla leesett.
 - Hogy mi? Egy barátság miatt? Komolyan, nem vagy normális! - visította keserves hangon.
 - De, épp ettől leszek normális. Szülőként kell viselkednem, ha azt akarom, hogy tisztelj.
 - Tévedsz. Nem szülőként viselkedsz, hanem vérbeli Drakulaként. Ez az eltiltás mire jó?
 Drakula rezzenéstelen arccal állt a küszöbön, a kezeit a háta mögött tartotta. Közelebb lépett a lányához, s mélyet sóhajtott.
 - Arra, hogy ebből a kis barátságból, ahogy te nevezed, ne legyen több - ingatta a fejét.
 - Hát, gratulálok! Most aztán tényleg megakadályoztad! - dühöngött Irma, majd gyors léptekkel elviharzott, egyenest a szobájába.
 Az ágyára feküdt és aprócska könnycseppek buggyantak ki a szeméből. Még hogy a vámpíroknak nincsenek érzéseik és nem tudnak sírni! Badarság.
 Felnyitotta a laptopját és bejelentkezett chatre. Blane persze azonnal ráírt, mikor észrevette.

Blane üzenete: Szia :)
DrakuLánya üzenete: Blane:( Többé nem találkozhatunk. Valaki tönkretette az életemet. Fogalmam sincs ki volt, bár egy sejtésem van. Apu megtudta, hogy barátok vagyunk. Vége az Őszi bálnak és vége annak is, hogy időnként leállunk dumálni. :'// Sajnálom!
Blane üzenete: Hogy mi?!
DrakuLánya üzenete: Jól hallod... izéé.. olvasod. :/ Mindegy. Bárcsak kitudnám magyarázni, de apu hajthatatlan. A fejébe vette, hogy mi... tudod... járunk és ez lett.
Blane üzenete: Ezt igazán sajnálom.:( Most mennem kell, bocs. De ha tudok írni, majd írok. Tarts ki!
DrakuLánya üzenete: Könnyű azt mondani. ;(

 Irma kijelentkezett, majd mikor kicsit összeszedte magát, adott némi ennivalót Denivérnek. Megsimogatta az aprócska állatot, aki kezdett ébredezni, majd visszafeküdt az ágyra és a plafont bámulta.
 Ekkor lépett be a szobába Virgil. Leült Irma mellé, aki ettől még hangosabban kezdett el sírni.
 - Tudom kik voltak.
 Irma felkönyökölt az ágyon, s a szemeit a szobalányra meresztette.
 - Két lány járt itt. Egy vöröses hajú és egy fekete göndör. Az egész beszélgetést végighallgattam. Azt mondták a nagyúrnak, a te érdekeidet képviselik - suttogta halkan Virgil és megsimogatta Irma homlokát. Közben minden percben az ajtót leste, azt várta, mikor lép be Drakula. De megnyugodva szuszogott, mikor látta, még mindig van állása.
 - Daisy és Tira! - kiáltott fel élesen Irma - A szemetek! Hogy tehették?
 - Sajnálom! Most megyek és felviszem a nagyúrnak a teáját. De amint tudok, jövök, rendben?
 Irma beleegyezésül bólintott, Virgil pedig két perc múlva eltűnt a folyosón.
 A vámpírlány ismét felnyitotta a laptopot és keservesen sírdogálva elmesélte Georginának mit tett ez a két mafla boszorka. Igaz, Tira nem boszorkány volt, hanem zombi, az állandó gonoszkodással igazán a testvére lehetett volna Daisy Hopkinsnek.
 Ekkor megszólalt a telefon. Irma kapkodva kivette a táskájából.
 - Szia Mallory! Nos, van egy kis gond - kezdett bele Irma sóhajtozva - Lady Liba és az első számú talpnyaló gondoskodtak róla, hogy ne mehessek el az Őszi bálra.
 - Mi? De hát, mit csináltak? - a vonal túlsó végéről megdöbbenés hallatszott.
 - Köptek apunak Blane-ről, csak kicsit durvább verzióban adták le az infókat, mint a valóság.
 Mallory hatásszünetet tartott.
 - És most?
 - Nem tudom. Georginával megbeszéljük a dolgokat. Muszáj ott lennem, látni akarom mit alkottunk. És különben is, még csak töredéke van kész a tervezéseknek. Ki kell találnunk valamit. Most leteszem, jön apu. Puszi! - ezzel megnyomta a piros gombot, a telefont a táskájába dobta.
 Tévedett. Drakula helyett, Virgil lépett be a szobába, egy hatalmas ezüst tálcával a kezében.
 - Gondoltam, hozok némi uzsonnát. Elraktároztam egy kis véres húst, hátha rosszabb időkben szükség lesz rá. És hoztam vámpíroknak kifejlesztett energiaitalt - pislogott a szobalány, s a tálcát az éjjeli szekrényre helyezte.
 - Köszönöm! - hálálkodott Irma, majd felemelte a poharat és belekortyolt.
 - Ez a két lány... Szóval tudod... Ellened akartak tenni igaz?
 Irma nagyot sóhajtott. Felkelt az ágyról, majd elővette a fényképalbumokat, amelyekben az osztályképeket őrizte. Az ágyra dobta őket, s elkezdte lapozgatni, hogy Virgil is láthassa.
 - Ez a legelső osztályképünk. Ők voltak igaz? - két lányra mutatott a tömegben. Az egyik egy boszorka, a másik zombi volt és mindketten nagyon vigyorogtak.
 A magasabbik, amelyiknek a haja göndör volt és feketés, a beállított műmosollyal, pont úgy festett, mint egy reménytelen modell, a másik, az ápolatlan, mindig piszkos zombi pedig igyekezett úgy tenni, mintha nagyon jóban lenne a mellette álló boszorkánnyal.
 - Igen. Igen ők. Bár, csak hátulról láttam őket, de a hajuk és a testalkatuk megegyezik - bólintott félszegen Virgil.
 - Daisy Hopkins és Tira White. Csúfnevükön Lady Liba és az Első számú. Mármint, első számú talpnyaló. Daisy igyekszik kitűnni a tömegből, Tira pedig alaposan 'kedveskedik' neki. Mintha a szolgája lenne. Persze, Lady Liba csak kihasználja, de ez Tirának nem tűnik fel. De ha feltűnne, akkor sem tágítana mellőle, mert ez az egyetlen módja, hogy tudjon kommunikálni a népszerűbbekkel.
 - Szomorú, ha valaki csak a sikerért barátkozik valakivel - mondta keservesen Virgil, s sóhajtott egyet - Valahogy meg kéne őket leckéztetni. De az apád csak akkor engedne el a bálra, ha a saját szemével láthatná, hogy nincs közted, meg az embergyerek közt semmi.

 Irma arcán széles mosoly terült el.

  - Te egy zseni vagy!

Na? Milyen lett? Remélem tetszett! :D A következő fejezetben, egy kis Blane-Irma romantikáról is olvashattok ^^
Puszi: niiki