Filia Lunacy - 1. fejezet

Sziasztok! :) Meg is hoztam az első fejezetet, remélem tetszeni fog. Nem túl hosszú és biztosan fel fognak merülni bennetek a kérdések, de a következő részekben választ adok mindegyikre. ;3

 Az új jövevény

- Irma kisasszony! Irma kisasszony! El fog késni! - jajveszékelt a szobalány kétségbeesetten. 

 - Ugyan már Virgil! - nevetett fel egy csilingelő hang - Az egyetlen aki el fog késni, az te vagy, mert odaég a palacsinta. 

 - Ó, mi lesz velem, jaj, mi lesz velem! - miközben Virgil fel s le futkározott a szobában uralkodó káosz miatt, Irma szép nyugodtan felvette a kabalakarkötőjét és végignézett a tükörképén. Az arcát ugyan nem látta, mivel vámpír volt, de az öltözetét alaposan végigmérte. Tökéletes. Igaz, az iskolai egyenruha nem volt kifejezetten a stílusa, de belátása szerint, csinos viselet a fehér top, szürke blézer, sötétkék szoknyával és ugyanilyen színű nyakkendővel.

 - Most már igazán indulhatna! - figyelmeztette Virgil - Drakula úr megmondta... 

 - Akit te Drakula úrnak hívsz, az az apám. És elég neki ha megrebegtetem egy kicsit a szempillám és kitűnő bizonyítványt hozok haza - mosolygott lelkesen Irma, s felkapta ágyáról a táskáját.

 A kertből dudaszó hallatszott. Irma kinézett az ablakon. Felix, a kocsi mellett állt és a fejét vakargatta. Mindig ezt csinálta, mikor ideges volt. De ugyan! Ki nem lenne ideges a félelmetes Drakula alkalmazottjaként? Felixnek szerencséje volt. Csak a tekintetes grófúr lányát kellett furikáznia, nem egyéb. 

 Irma lerohant a lépcsőn, egyenesen ki az udvarra. A szél az arcába fújt és teljesen hátrasodorta, két copfba kötött haját, de tényleg nem akart elkésni, ráadásul az időjárás borzasztó volt.

 - Itt vagyok drága Felix! - intett, s bepattant a kocsiba.

 - Oh, kisasszony, ne illessen ilyen szép szavakkal. Én csak egy alkalmazott vagyok! Másrészről pedig egy troll. 

 - Nem Felix! Maga nem csak egy alkalmazott és nem is csak egy troll. Képzelje el, mi történne, ha maga nem lenne. Minden nap gyalog kellene iskolába mennem, a hajam szanaszét állna, mire odaérnék és a ruhám is összepiszkolódna. Tudja, milyen lenne az nekem?!

 Nos igen. És ezért szerette mindenki Irmát. Aki egy szót is váltott vele - legyen az troll, zombi, vagy vámpír - fontosnak és ami ennél is jobb, különlegesnek érezhette magát. És Felix ezen emberek... izé... trollok közé tartozott. 

 Pearl, nem volt túl nagy város, de minden kis, vagy nagy szörnynek volt benne hely. A lények békességben éltek, ellenségeskedés, gyilkolászás nélkül.

 Irma szerette ezt a helyet. A kertvárosban lakott, és a legfelsőbb körökben mozgó, elit iskolában tanult. A Pearl Primary Monsters High School 1455-ben nyitotta meg kapuit. Tulajdonképpen, nem korcsoport szerint, hanem képesség szerint vannak beosztva a szintek. Az órarendeken szereplő tárgyak egy kevese közös óra volt - mint például a matematika, történelem és irodalom -, de nagy részét a magánórák építették fel. A magánórákat fajok szerint osztották be, hogy a diákok a saját képességeikhez mérten tudjanak gyakorolni.

 Mikor Irma beért az osztályterembe, Georgina és Mallory sikítozva fogadták. 

 - Nem fogod elhinni, mit tett, ez a zseni itt mellettem.

 - Sokszor neveztek már így. Hihetetlen, hogy te is elismerted - forgatta a szemét Georgina. 

 - Jó, jó. Tudom, először undok voltam, de... mindegy. Szóval. Georgina megkérte az igazgatónőt, hogy kapjunk szabad kezet, az iskola Őszi báljának megszervezése felett. És igent mondott! 

 Mallory igazán lelkes kis vámpírlány volt. S míg komolytalansága teljes ellentétét képezte Georgina komoly nőiességének, addig Irma, valahol a két stílus között állt. Persze, ez nem befolyásolta hármuk barátságát, soha... na jó, néha.

 Irma szóhoz sem jutott. Mindig is foglalkoztatta a rendezvényszervezés. 

 - Jézusom! Te tényleg egy zseni vagy - tapsolt. 

 - Már mondtam, hogy tudom - kacsintott kacéran Georgina, mikor megszólalt a csengő.

 A tanár jelenléte csendet teremtett a teremben. Mr. Gonzales volt az egyetlen embertanár az iskolában és sokan tisztelték. Persze, voltak olyanok, akik ki akarták használni és gyengébbnek hitték, de Mr. Gonzales elég trükkös volt ahhoz, hogy hagyja magát. Matekot tanított és sokszor beszélt a számokban rejlő, különleges ősi misztikáról.

 - Jó reggelt! A mai óra elejét, a tantárgytól eltérő dologra szánom. Bemutatom az új osztálytársatokat, Blane Fischer - az ajtón egy barna kobak dugta be a fejét, napbarnított bőrrel és csodás kék szemekkel - Blane... - folytatta Mr. Gonzales - ember. 

 A diákok összenéztek. A zavartságot az új jövevény is észrevette és magyarázkodón felemelte a kezét.

 - Biztosan csodálkoztok, én megértem. A nyár végén költöztünk Pearlbe és szükségem volt egy kis időre, hogy megfigyeljem az itt élő emb... lényeket. 

 ' Szerintem cuki. '  - az üzenet Georgina lába előtt landolt és Irma kézírása volt rajta. Ahogy elolvasta, iszonyatos késztetést érzett hogy hangosan felnevessen, de végül a szája elé emelte a kezét és a szörnyű görcs abbamaradt.

 - Ez igazán remek! - törte meg a kínos feszengést a matektanár - Szeretném, ha tiszteletben tartanátok új osztálytársatokat. Feleljetek a kérdéseire és vezetgessétek az útján. Blane, kérlek, foglalj helyet. Ott van egy szabad szék a kisasszony mellett - s az Irmával szomszédos ülőhelyre mutatott. 

 Még mázli, hogy a vámpíroknál nincs pirulás reakció, különben a kis Irma falfehér bőre, most hirtelen vérvörös paradicsommá változna. 

 Blane odasietett a székhez és a könyveivel együtt leült.

 - Örvendek! - suttogta padtársa felé fordulva - Mi a neved? 

 - Irma - válaszolta a lány, és kezével hátrafésülte hosszú, barna haját - Honnan jöttél? 

 Blane elmosolyodott. 

 - Londonból. Ezért is furcsa nekem a hirtelen környezetváltozás. Meleg időjárás és sehol egy esőcsepp. 

 - És? Hogy tetszik a város? - Irma fejében csak úgy záporoztak a kérdések, de alaposan eltöprengett, melyikeket tegye fel. 

 - Szerintem szuper hely. Még sosem láttam ekkora összetartást. Az emb... bocsi, már megint. Szóval az itt élők, nagyon barátságosak egymással, semmi gyűlölködés a... fajok közt nincs és szerintem ez király. Már nagyjából megismertem a környéket. Oh, és képzeld! A statisztikák szerint, a város 50%-át vámpír, 30%-át vérfarkas, 15%-át troll, 4%-át egyéb lények és csupán 1%-át ember alkotja. Hát nem érdekes? És az is nagyon tetszik, hogy a diákok a maguk fajtájához méltó feladatokat végezhetik a saját órájukon. 
 - Na de honnan tudtál a városunk létezéséről? Elvégre, csak a beavatottak tudhatnak róla.
 - Az apám itt élt... egy darabig. A szülei nagyon rosszul bántak vele kiskorában, ütötték verték. Egy vámpír megsajnálta, magához vette és idehozta. Majd amikor felcseperedett, visszaküldte az emberek közé és megeskette, hogy senkinek nem beszél a városról. Nekünk, anyának és nekem viszont megakarta mutatni. Ezért vagyok itt.

 Irma falta Blane szavait és csodálta, a fiú bátorságát. Elég nagy merészség kellett ahhoz, hogy egy ennyi idős húsvérember idejöjjön csak úgy. Pláne, ha az apjáról volt szó. 

 Az este folyamán Irma bejelentkezett chatre. Georgina persze, mint valami sólyom, lecsapott rá. 

 Georgie: hé! láttuk ám a kis flörtödet az új csávóval. szerintem igyekezz megkaparintani, mielőtt Lady Liba lecsap rá. órán szépen kibeszéltek... 

 Irma habozott. Lady Liba, alias Daisy, a világ legundorítóbb boszorkája volt. Ha valakinek italt kínált, akkor biztosan volt benne valami szerelmi bájital. Őt nem érdekelték az 'elvek', csak hogy az egész iskola őt lesse minden bokorból, minden fa mögül. Középpontban akarta érezni magát, ami kevesebb, több sikerrel be is vált neki.

 DrakuLánya: én.. nem akarok lecsapni rá. átgondoltam és... apu... 

 Georgie: kit érdekel? apud sosincs otthon. egyébként meg, ha a srácnak volt elég bátorsága ahhoz, hogy egy vámpírokkal teli országba jöjjön, akkor ahhoz is legyen, hogy rávigyorogjon az apósra. 

 DrakuLánya: honnan veszed hogy bejön nekem? 

 Georgie: hé, most úgy teszel, mintha nem ismernénk egymást 1000 éve? ja bocs, 1134 éve. ;) 

 DrakuLánya: próbálkoztam... jó, talán igazad van. de a kérdés az, hogy ÉN, bejövök-e, NEKI! 

 Georgie: te bejössz élőnek és holtnak is. :) 

 Georgina - a maga idegesítő módján - igazán édes tudott lenni és Irma kénytelen volt beismerni, hogy vérfarkas barátnőjének nagyon is igaza van, pláne az apósos dologban. De akkor is tartott a dologtól. Egyenlőre csak egy barátságot szeretne kialakítani és ha az apján, múlik, ez barátság is marad.