Filia Lunacy - 5. fejezet

Sziasztok!:) Mint látjátok, az oldal kapott egy új hátteret, kissé erős a színvilág de imádom az élénk pinket, szóval remélem tetszik *-* Másrészről, belekezdtem egy új történetbe. Blogosítani nem szeretném, de a véleményetekre mindenképp kíváncsi vagyok. A kérdés a következő: feltegyem erre az oldalra és a kettő sztorit együtt vezessem, vagy ne? :O Amennyiben igen, a történet a mostanival együtt fog futni. Amennyiben nem, hagyom az egészet és csak a Filia Lunacy-t olvashatjátok majd a blogon:) KOMIBA, írjátok meg mi legyen, most pedig itt az 5. fejezet, amelyben löttyen a kávé ^^ Puszi: niiki:-*

Előkészületek na és a kávé

 Irma belépett a bálterembe ahol több száz szörny szorgalmas munkálkodásaival találta szembe magát. A színpad még nem volt teljesen kész, de a hangfalakat már felrakták és a függöny is kezdett a helyére kerülni. Már egyre kevésbé hasonlított az azelőtti büdös, lábszagú tornahelységre. Hirtelen Mallory szökkent oda hozzá.
 - Akkor tutira jöhetsz? - vetette fel a témát, majd átölelte Irmát.
 - Igen, az aprócska feltételtől eltekintve. De megéri, ha azt tekintjük, hogy apu utálja a bálokat és hogy végre megismerheti Blane-t. Annyira izgulok, az éjjel folyton ezen agyaltam - nevetett fel Irma, majd mélyet sóhajtott.
 - Reggelt! - lépett oda Daisy morogva. Tira állt mellette, jobb kezében kávés pohárral - Csak tudni akartam, hogy nevezel-e a királynő címre - nézett Irmára. Jellemző. Lady Liba sosem menne oda valakihez, ha az nem áll érdekében - Csak mert hamarosan kirakják a jelöltek képeit és bukszáit, amelybe a szavazatokat kell beledobni.
 Irma elmosolyodott.
 - Én?! Miért jelentkeznék?! Nem lenne fair, ha egy olyan valaki ellen versenyeznék, aki a fél iskolának SMS-t küld, hogy szavazzanak rá. Ez neked a méltó verseny, ne nevettess?!
 Mallory és Tira hátrébb léptek.
 - Nem inkább, csak arról van szó, hogy félsz? - Daisy elégedett mosolyra húzta a száját, bár ha Irma valóban nevezett volna a versenyre, ez a mosoly fintorba torzult volna.
 Irma felkacagott és a csípőjére tette a kezét, amelyet egy könnyed anyagú topba és egy mellénybe burkolt, majd toppantott egyet a bokacsizmájával.
 - Ha félnék, akkor most nem beszélgetnénk, sőt, talán ez sem történne meg - s ezzel elvette Tirától a kávét és egy keveset Daisy cipőjére löttyintett belőle. Egy ideje, nagyon a bögyében van a boszorkány és bár nem volt helyes, amit tett, de iszonyatosan jól érezte magát tőle. Akik a közelben voltak, mind felfigyeltek a történésekre és Daisy hangos sikítozására, ezzel szemben senki sem ment oda segíteni neki. A legtöbben csak magukban kuncogtak.
 - Nesze neked versenyszellem! - s ezzel otthagyta a csapatot, majd egyenesen Georgina felé indult.
 Barátnője épp a kosárpalánkok elfedésén munkálkodott. Pontosabban, csak kívülről figyelte, ahogy a trollpasik intézik el az ügyet, egy gyönyörű, bíbor függönnyel. Georgina egy sárga papiruszt tartott a kezében, amely egy fényes, fekete táblára volt függesztve.
 Mikor Irma odalépett, a vérfarkaslány elmosolyodott, bár látszott rajta, hogy ingerültebb mint máskor.
 - Szia! Mizujs? - s csípőre tette a jobb kezét.
 - Minden rendben? - kérdezte Irma.
 - Persze! - felelt Georgina minden kétséget kizárva - Miért ment oda hozzád az előbb Daisy?
 Irma mindent elmesélt részletesen a barátnőjének, habár nem volt túl sok magyarázni való. Daisy egy szemét patkány és kész.
 - Ne is törődj vele. Szép volt, ahogy a cipőjére borítottad a lattét. Ráfért - Georgina felnevetett, majd megigazította a fekete, masnis kitűzőjét - Na, most megyek, még rengeteg elintéznivalóm van.
 - Kissé idegesnek tűnsz... tudod. Frusztráltnak - jegyezte meg halkan a vele szemben álló vámpírlány.
 - Igen, de ez csak azért van, mert azt akarom, hogy a lehető legtökéletesebben sikeredjen a holnap este.
 - Nem lehet, hogy inkább arról van szó, hogy félsz... tudod... - Irma rátapintott a lényegre. Georgina isteni rendezvényszervező volt és sosem volt ideges, ha neki kellett megszervezni egy bulit. Az egyetlen dolog, ami miatt már hetek óta körömrágás betegségében szenvedett, az az volt, hogy Brody Soil volt a kísérője az Őszi bálra. Brody, a helyes trollsrác, a lányok álma és egyben a legcukibb pasi a suliban. Tira már több száz éve halálosan bele volt esve és emiatt nagyon fúrta az oldalát, hogy ő mégis Georginával megy a bálba.
 - Igen, talán igazad van - ismerte be Georgina - De sssssh! Ezt soha, senkinek nem mondhatod el.
 - Eszemben sincs! Én megértem, hogy izgulsz. Képzeld el, az apám és Blane közt kell őrlődnöm az este jelentős része alatt. Nekem is ezernyi rohadék pillangó csapkod a szárnyával a gyomromban. De gondolj bele, milyen jól fogsz szórakozni - mosolyodott el, s megpördült - Apropó, a szőnyeget a színpadhoz mikor hozzák? - kérdezte kizökkenve az előbbi ellazulásból.
 Georgina az állára tette a kezét.
 - Az csak holnap érkezik, a bál előtt pár órával.
 - Világos. Na most megyek, mert hamarosan ki kell tennem a bukszákat és a királynőjelöltek fotóját. Majd találkozunk. Puszi! - intett egyet barátnőjének, majd Brittany Rowland keresésére indult. Mindenkinek volt egy párja, akivel munkálkodhatott. Az egész tornaterem megtelt dolgozó diákokkal, akik vagy festettek, a függönyöket igazgatták, a színpadot építették, vagy épp technikai feladatokat láttak el. Irmának Brittany Rowland segített a királynőjelöltekről fotókat keresni, majd kitenni őket a falra, a bukszáikkal együtt.
 Hamarosan meg is találta. A lány épp egy sarokban ücsörgött, s nem volt túl vidám.
 - Hé, jól vagy? - kérdezte Irma.
 Brittany a hang irányába fordult, s mélyet sóhajtott.
 - Nem igazán. Mindent elszúrok. Leöntöttem Kenzy báli ruháját, összetörtem egy porcelánpoharat, széthordtam a sarat az előtérben a cipőmmel és amikor Mrs. Fergus megkért, hogy vigyük ki a bőrlabdákat a tornateremből, fejbe dobtam vele Daisy Hopkinst.
 Irma felnevetett, mire Brittany még fancsalibb képet vágott.
 - Jaj, nem rajtad kacagok, de ez olyan vicces. Úgy értem, nem mindenkinek adatik meg a lehetőség, hogy fejbe találja Lady Libát. Szóval, gratulálok!
 Brittany elmosolyodott, amitől édes gödröcske jelent meg a szája szögletében.
 - Ez, nem dob fel.
 - Akkor, gyere! Még rengeteg dolgunk van a királynőjelöltekkel. Ugye nem akarod, hogy Lady Liba ennél is dühösebb legyen?
 - Hát... Van más választásom? - kérdezte Brittany, majd felállt a sarok rejtekéből és Irma után ment, egyenesen a második emeletre. 
 A kémiaterem lányok nyüzsgésétől volt hangos, mikor a két vámpírlány belépett rajta. Irma becsukta maga mögött az ajtót, majd a tanári asztal mögé lépett, a laptophoz. Beindította a nyomtatót és megkérte Brittanyt, hogy nyomtassa ki a névcédulákat. Időközben Blane is megérkezett, hogy segítsen a fotók rendezgetésében.
 - Csajok! - kiáltotta Irma, túlharsogva a többieket. A lányok a hang irányába fordultak - Köszi! Szóval. A holnapi nap lesz életetek egyik legfontosabbja, nem igaz? Most elkészítjük a céduláitokat, amelyeket a bukszáitokra fogunk ragasztani - s a rózsaszín bőrdobozkákra mutatott, amelyek a tanári asztalon voltak elhelyezve - Mint tudjátok, a holnapi napon, elindul a kampánycsend, szóval szigorúan tilos saját javakra buzdítani a szörnyeket. Kérlek, tartsátok ezt tiszteletben - lopva Daisyre pillantott, akinek egész jó kedve lett, miután sikerült letisztítania a kávét a cipőjéről.
 - Hé, öm... Irma! Nem is tudtam, hogy nevezel a versenyre - mosolyodott el Brittany a laptop mögött.
 - Mi? - kerekedtek el Irma szemei - Én nem...
 Daisy felháborodottan lépett előre. A mutatóujját vádolón emelte a vámpírlányra, s mérges tekintete arról árulkodott, hogy most legszívesebben megfojtaná.
 - Te álnok kígyó, azt mondtad, nem érdekel a korona! - csattant fel.
 - Nem is! - felelte Irma, s elemelkedett a tanáriasztaltól, amelybe addig támaszkodott. Csípőre tette a kezét, a szemei pedig szikrákat szórtak Daisyre. A többi lány lélegzete elállt és senki nem mozdult, egy mukkanás nem hallatszott a teremben. Tira is ott volt a tömegben, de csupán azért, hogy támogassa a barátnőjét, vagy ha úgy alakul, kávét fuvarozzon neki. A boszorkány ugyanis nem volt jókedvében, még annak ellenére sem, hogy pontosan tudta, ő nyer a verseny során.
 - Aha, jó duma. Akkor miért neveztél a versenyre? - ingatta a fejét az.
 - Tulajdonképpen... - szólalt meg egy váratlan, férfihang - Én neveztem be őt.
 Mindenki Blane-re pillantott, aki nyugodtan ücsörgött a székében és ártatlanul mosolygott. Beletúrt karamell barna hajába, majd mikor látta, hogy a szemek szó szerint rátapadnak, nevetve vállat vont.
 - Talán, gondot jelent? - kérdezte.
 Daisy zavartan megköszörülte a torkát és visszalépett a helyére.
 - Nem - felelt halkan, s kikapta Tira kezéből a kávéját - Miért zavarna?
 - Csak úgy tűnt - Blane Irma felé fordult, aki még mindig meglepetten pislogott. A többi lány ismét a saját dolgával lett elfoglalva, legalábbis, próbáltak úgy tenni, mintha nem érdekelné őket az előbb történt ügy. Mindannyian kénytelenek voltak beismerni, hogy ez a verseny két szörny közt fog eldőlni. Daisy és Irma.

***

 - Szerintem ez a fotó tökéletes lesz!

 - Ne, ezen úgy vigyorgok, mint valami idióta - tiltakozott határozottan Irma, s a kezébe vette az albumot. Egy darabig nézegette a róla készült képeket, néhány megmosolyogtatta. Végül rámutatott az egyikre - Ez jó lesz.

 Blane kiszedte a burokból, s jobban megszemlélte. Irma teljesen egyedül szerepelt a képen. Ez épp a tavaszi bálon készült és egy lila koktélruhát viselt, a hajában pedig szintén lila csíkok díszelegtek.

 - Gyönyörű vagy rajta - jelentette ki váratlanul Blane. Most, hogy kettesben maradhattak a kémiateremben, kezdett kibontakozni. 

 - Köszönöm! Te... miért... Szóval tudod. Miért neveztél a versenyen? - bökte ki Irma, mire az embersrácnak ismét mosolyra húzódott a szája.

 - Hagynám, hogy egy ilyen csaj, mint Daisy megnyerje a koronát? - s egészen elpirult. Ez nagyon tetszett a mellette ücsörgő vámpírlánynak, de Blane öröm helyett, aggodalmat fedezett fel Irma arcán - Talán... probléma? Mert ha igen, akkor visszamondhatjuk a nevezést. Csak vicceltem. Lehetetlen visszamondani.
 - Dehogy baj! Ez egy nagyon édes gesztus volt a részedről... de tudod...
 - Igen?
 Irma szembefordult Blane-el, de nem nézett a szemébe.
 - Daisy tavaly csalással nyerte meg a versenyt - felpillantott. Blane elkerekedett szemei meglepettségről árulkodtak - A bál rituáléi közé tartozik, hogy mielőtt kihirdetnék a versenyt, mindenki megnézi a tíz perces tűzijátékot. Nos, én épp észrevettem, hogy Daisy beosont a bálterembe, a tűzijáték alatt hogy kicserélje a szavazódobozokat. Az egyik lány, Felisha bukszáját a saját fotója alá rakta, mert tudta, hogy sokkal több voksot kapott mint ő.
 Blane elhúzta a száját. Ettől megjelent egy imádni való kis gödröcske az arcán, amely mosolygásra késztette Irmát.
 - Attól félsz, idén is megteszi?
 - Biztos, hogy megteszi - tökélte el a vámpírlány, majd mélyet sóhajtott és visszalépett a tanáriasztal mögé. A számítógépegérre helyezte a kezét, s megpróbált a munkára koncentrálni.
 - Nem olyan biztos az. Főleg, ha valaki megakadályozza.

***

 - Nem, nem és nem! Ez a liba nem lehet bálkirálynő! - pufogott mérgesen Daisy, miközben fel, s alá járkált az öltözőben. Igyekezett nem túlságosan ordítani - ami ilyen helyzeti körülmények közt nem volt igazán megvalósítható -, félt, hogy valaki meghallja és számon kéri, miért nem a bálteremben segédkezik. Erre Daisynek lett volna egy tökéletes és ironikus válasza, de tudta, esélytelen, hogy ezt bárki is megérti.

 - Ne fújd fel az ügyet! Úgy is te leszel a választott - Tira megvonta a vállát és hátradőlt a kemény fapadon. A lámpa fénye halványan pislákoló fényt vetett aggodalmas arcára. Gyűlölte, ha Daisy mérges. 

 - Ne fújjam fel?! - csattant ki az említett boszorkatanonc, majd ismét folytatta a gőzmozdonyszerű járkálást - Ezt nem lehet nem felfújni, a karrierem a tét, hát nem érted? - a kezével dühösen, magyarázón csapkodott Tirának, de leginkább magának.

 Tira felállt a padról. 

 - Dais... Mi lenne, ha rögtönöznél? Úgy értem, tavaly is bevált a bukszakicserélős dolog.

 - Normális vagy?! Mi a fenéért kiabálsz? - dobbantott egyet a cipőjével, amely egy halvány csíkot húzott a fehér kőre - Tavaly is rizikós volt, nem vállalom be még egyszer.
 Karba tette a kezét és a padra hanyatlott, mint egy durcás kisgyerek. Beletúrt a táskájába és előhalászott egy tükröt, illetve egy élénkpiros rúzst és munkálkodni kezdett a kinézetén. Tira egy darabig bambulta, amint a boszorkány csinosítja magát, eztán felállt, közelebb lépett Daisyhez és elhúzta a száját.
 - Hagynád, hogy Irma nyerjen? - kérdezte.
 A boszorkány vonakodva visszatette a holmikat a válltatyóba és felnézett a zombilányra.
 - Soha! Előbb halok meg. Mármint... érted.
 - Akkor meg? Nincs más esélyed, ha nem cseréled ki a bukszákat, vesztesz. Mindketten tudjuk, ki kap több szavazatot a bálon.
 Daisy szemei elkerekedtek. Ő is tisztában volt a helyzet jelentőségével, de most, hogy Tira kimondta, legszívesebben kitépte volna a szögecseket a zombilány nyakából. Ennek ellenére, kénytelen volt beismerni, hogy esélye sincs Irma ellen.
 - Én biztosan nem cserélem ki többé a bukszákat. De ha valaki megtenné helyettem... - ez a célzás annyira egyértelmű volt...
 Tira nyelt egyet, majd hátrébb lépett párat. Megkapaszkodva nyúlt az ajtókilincs után.
 - Dais, ugye most rám gondoltál? - kérdezte halkan és már bánta, hogy egy szót is ejtett, csalásról.
 - Még szép!

***

 Miután Irma minden tennivalóval végzett, engedélyt kért az igazgatónőtől, hogy Georgina és Mallory társaságában hazamenjen. Az útjuk azonban egész máshova, a kávézó felé vezetett. Az Apple volt a törzshelyük és muszáj kikapcsolódni egy ilyen fárasztó nap után. 

 - Még mindig festékes a felsőm - nyavalygott Mallory, mikor beléptek az ajtón.

 Mindannyian megtorpantak, mikor szembesültek a ténnyel, hogy öt srác foglalta el a helyüket. Kinézetre mindegyikük vérfarkas volt és szélesen vigyorogtak, amint megpillantották a lányokat. Egy darabig csak bámultak egymásra, majd az egyikük kérdőn nézett Irmára.

 - Hé, te nem...? - Irma azonban félbeszakította a kérdést.

 - De igen. Drakula lánya vagyok. Ezt akartátok tudni? - hangzott a felelet.

 A kérdező fiú bólintott. 

 - Nincs kedvetek egy kávéhoz? - ajánlotta fel egy másik fiú.

 A lányok egymásra néztek, az arcukon enyhe fintor fordult meg, de csak a vállukat vonogatták tehetetlenül. Georgina alig láthatóan a fejét csóválta. Irma sóhajtott.

 - Nem, de azért köszi - jelentette ki habozva, majd a három barátnő a pult felé indult - Nekünk itt is megfelel - mutatott az egyik magasított székre.

 Mallory bólintott, majd felült az egyikre és intett a pincérnek. Az azonnal felkapta a jegyzetcéduláit és már suhant is a lányokhoz. Beletúrt szőke hajába, majd kacsintva közelebb hajolt Georginához.
 - Mit hozhatok szép hölgyek? - kérdezte kaján vigyorral az arcán.
 Irma kis híján felnevetett, de türtőztette magát, mert a napnál is világosabb volt, hogy a pincérsrác kinézte magának az ő vérfarkasbarátnőjét és nem akarta kellemetlen helyzetbe hozni. Az viszont, hogy Georgina cseppet sem tartotta jóképűnek, de még csak humorosnak sem a trollfiút, köztudott ténnyé vált, elkerekedett szemei miatt.
 - Nekem egy bodzaszörpöt - szakította meg a percet Mallory, úgy tűnt, észre sem vette az előbbi kis próbálkozást, a pincérsrác részéről.
 - Hm... - töprengett Irma - Nekem pedig egy grapefruitlimonádét.
 Georginán volt a sor, de ő csak bambult értetlenül. Irma oldalba bökte, ezzel jelezve, hogy meg kéne szólalnia.
 - Ugyanazt mint ő - s a fejével Mallory felé biccentett.
 A pincérsrác bólintott. Nem foglalkozott Georgina erőltetett és visszautasító pillantásaival, tette a dolgát, felírta a kis cetlikre a rendelést és nekiállt a készítésüknek.
 Irma közelebb hajolt Georginához, aki szemmel láthatólag, még most is az incidens hatása alatt volt.
 - Olyan édes - suttogta mosolyogva. A vérfarkaslány elszörnyülködött.
 - Édes?! Tudod te, hány lánnyal csinálja ugyanezt? Szánalmas próbálkozás, nálam nem ő a befutó, ráadásul, tuti van csaja.
 - Kérlek, ő egy pincér. Persze, hogy közvetlen, nézd el, különben nem enged el a számla árából - ezzel mindketten visszaültek a helyükre és figyelték, ahogy a pincérbubi elkészíti a két bodzaszörpöt és a grapefruitlimonádét.
 Mikor végzett, belehelyezett mindegyikbe egy szívószálat és feltette őket a pultra. Georginát ekkor is váratlan fordulat érte.
 - Az enyémben miért van esernyő, az övükében pedig miért nincs? - kérdezte.
 - Khm... Nos, gondoltam jól fog esni - dadogott a pincérfiú. Ezt más lánnyal is eljátszotta már, de még egy sem kérdezett tőle ilyesmit.
 - Tessék Mall. Nekem nincs rá szükségem, a húgod meg gyűjti nem? - s ezzel Georgina odahajította Mallory felé a kis, lila esernyőt és belekortyolt a szörpbe. Georgina gyanakvása nem volt alaptalan. A pincérfiú egy valódi nőfaló, nem csoda, ha nem bízik meg benne, arról  nem beszélve, hogy még csak nem is a zsánere.
 Mikor a lányok megitták és fizettek, úgy döntöttek, ideje hazavonulni, ezért mindannyian megcélozták a villájukat. S míg ők úszkáltak boldogságtól a holnapi bál miatt, addig egy karamell barna hajú srác, azt találgatta, vajon hogy járjon a kedvében, egy zsémbes, pocakos és meglehetősen szőrős vámpírnak, akit úgy hívnak: Drakula.

na?:3

Filia Lunacy - 4. fejezet

Sziasztok! Mint ígértem, ebben a fejezetben Irma-Blane is lesz ;D Most pedig itt a rajz Irmáról, még egyenlőre csak az övét tudtam felrakni, a többi szereplőén még dolgozom.:$ Nem lett valami jó, mint mondtam, rajzfilmes karaktert kapott, remélem mindenkinek elnyerte a tetszését.

 

[Irma. Katt a képre a nagyobb méretért]

Terv

 Daisy a fekete, pántos magas talpú cipőjét nézegette. Igaz, még nem volt az övé, de a heppjének számított, hogyha valamit felpróbált, azt meg is vette.

 Az eladó igyekezett biztató szavakat dünnyögni, azzal a céllal, hogy a kisasszony végre döntsön a cipőt illetően.

 - Nem is tudom - sóhajtott Daisy, majd Tirára nézett.

 - Szerintem jó - vonta meg az a vállát unottan. Nem sokszor járt plázába, azt a kevés alkalmat leszámítva, amikor Daisy magával vitte. Ez is csak azért volt, hogy ne egyedül mutatkozzon egy ilyen hatalmas helyen, mint a Pearl Diamonds Plaza.

 - Kissé szűknek érzem. Kérhetnék egy másikat? Egy másik színben és méretben? - kérdezte bamba képpel Daisy, majd lekapta magáról a cipőt és a dobozba dobta.

 Az eladó mélyet sóhajtott és a szemeit forgatta. Nagy nehezen, mivel ez volt a dolga, mosolyt erőltetett magára és összeszedte a holmikat, amelyek a dobozba tartoztak és visszavitte a helyére.

 Daisy úgy döntött, nem várja meg, míg az eladó visszaér, egyszerűen csak kitipegett a butikból és leült egy bőrpadra.

 - Hihetetlenek ezek az árusok! Tiszta bunkók! - tette keresztbe a lábát, mikor Tira kivonszolta az összes bevásárlótáskát az üzletből és leült mellé - Add ide a kávémat! 

 Tirának összesen hat szatyrot kellett cipelnie, amelyből egy sem az övé volt, hanem kissé idegesítő barátnőjéé. Honnan a fenéből tudta volna, melyikben van az a hülye kávé?! 

 Elkezdett kotorászni a táskák rengetegében, majd az egyikből előkapott egy poharat.

 - Itt van - nyújtotta át, köszönetet nem várva.

 A boszorkány sosem hálálta meg neki, ha a szatyrait cipelte, megmasszírozta a talpát, információkat lesett le neki, kávét finanszírozott, vagy csak egyszerűen ott volt. Egy áldozatnak érezte magát, de hogy ő is kapjon némi figyelmet, nem hagyhatta el Daisyt. És annak fényében, hogy a boszorkánynak egyetlen barátja sem volt, Tira úgy tekintette magát, mint a legjobb barátnő szerepében tündöklő angyalkát... vagy zombilányt.

 - Daisy - kezdte remegve.

 - Mi van? - kérdezett vissza az, majd ismét szürcsölni kezdett a szívószállal.

 - Tudod... mi... szóval... legjobb barátnők vagyunk? 

 Daisy egy darabig nézett maga elé, pontosan Tira sem tudta hogy mit, majd kiköpte a kávét ami a szájában volt és felpattant a helyéről. 

 Tira megrémült és ő is abba az irányba nézett, mint az említett legjobb barátnő. Ekkor már tudta, miért landolt a tejeskávé a pláza bézsszín kövén és miért nem válaszolt a boszorkánylány a feltett kérdésre.

 Ott állt. Pontosabban sétált, egyenesen feléjük, a vadiúj Purple őszi bokacsizmájában, türkizkék kardigánjában, VFashion és Dictator's bevásárlótáskákkal bájosan mosolyogva a vele szemben jövő lényekre. Szinte mindegyikkel váltott két szót. 

 - Szia Wonder! Cuki a köpenyed! Victra! Hogy van a sérülésed? Szuperül nézel ki! Brittany! Fantasztikus ez az új frizura... Igen, igen, tényleg az. 

 Irma mindig képes volt megmosolyogtatni a lényeket, amitől neki is jobb kedve lett. Boldogan sétálgatott a Pearl Diamonds Plaza harmadik emeletén, mikor meglátta Daisyt és Tirát dülledt szemekkel, fanyalogva.

 A lány azonban nem torpant meg. Az apja felügyelettel engedte el, Virgillel és Felixsszel, az egy dolog, hogy a próbafülkékben nem lesik minden mozzanatát.

 Intett egyet mosolyogva és közelebb tipegett a bőrpadhoz.

 - Sziasztok! Csak szólni akartam, hogy mielőtt rohansz apuhoz, elengedett ide. És csak egy lépésre vagyok attól, hogy a bálba is mehessek. Látod? A papi sosem tudna rám sokáig haragudni - mosolygott, de arcán nem látszott a megvetés, vagy a közöny jele.

 - Ó, szuper. 

 - Igen, szerintem is - kacsintott Irma, s már indulni készült, de két lépést sem tett, mikor visszafordult - Mellesleg, nincs köztem és Blane közt semmi. Puszta barátság.

 - Puszta barátság?! Na ne mond! Akkor miért ő a kísérőd, az Őszi bálra? - kérdezte Daisy csípőre tett kézzel, a kávéját pedig Tira kezébe nyomta.

 - Miért, te talán szerelmes vagy Jacksonba? - vetette fel Irma, mire a boszorkánylány megtorpant.

 - Nem, de ez teljesen más könyv. Jackson nem kísérget az óráimra, nem nyomul és nem dumál velem minden egyes szünetben a folyosón.

 - Tudod mit?! Ha féltékeny vagy, miért nem cserélünk párt? Én mehetek Jacksonnal is, neked pedig ott lenne Blane. Hallottam, hogy nyár óta odavagy érte. 

 Daisy szemei elkerekedtek, szemei szikrát szórtak és ez sosem jelentett jót...

 - Ezt... Ezt ő mondta neked?

 Irma bólintott. Blane pontosan elmesélte, hogy mikor a városba költözött, Daisy minden nap átment hozzá, azzal az indokkal, miszerint szeretne többet megtudni az emberek világáról. De valahányszor szegény srác belekezdett volna, Daisy a szavába vágott és regéket mesélt a saját életéről. Ezzel nem igazán szerzett jó pontot nála.

 - És? Még mit mondott rólam? Valami, pozitív dolgot?

 - Ilyesmi nem rémlik, tudod, nem mindenkinek szimpatikus, ha csak te vagy a téma. Gondolod, beszéljek vele a párcseréről? - Irma tudta, hogy ezek után, Daisynek nem áll szándékában rátukmálnia magát Blane-re és inkább háttérbe vonul. Ennek ellenére cukkolni akarta egy kicsit, amiért miatta vesztette el a bizalmát az apjánál.

 - Öhm... Nem. Megígértem Jacksonnak és már összeöltöztünk - füllentett a boszorka nem túl meggyőzően, s az igaza képviselése érdekében, legyintett hozzá.

 - Valóban? Az imént találkoztam vele a VFashionben, azt mondta, még fogalma sincs mit vesz fel aznap este. 

  Daisy lába földbegyökerezett. Olyan volt, mintha a csúcsról, a mélybe zuhant volna, az egyik percről a másikra. Egy kamikazénak érezte magát és ezt nem könnyítette meg, hogy szemtől szemben állt az ellenségével. Nem teheti ezt. Nem állhat ott, mint egy balfék. Ő a suli királynője, a földkerekség legnagyobb boszorkája, ha most hagyja, hogy Irma nyerjen, végleg veszít.

 - Akkor ezek szerint, nem kapta meg az üzenetem - miután kimagyarázta magát, azon reménykedett, hogy Irma végre odébbálljon.
 - Szép napot! - lépett oda egy kontyba kötött hajú hölgy - Mehetünk? - nézett Irmára.

 - Helló Virgil! Persze hogy mehetünk. Daisy! Tira! Holnap biztosan találkozunk a suliban. Sziasztok!  - köszönt el Irma vidáman, majd egy bájos mosoly kíséretében hátat fordított, s eltipegett Virgillel együtt.

 A két vérbe fagyott lány tág szemekkel bambult az egyre távolodó lány és a cselédje után, aki szokásához híven, mindenkihez intézett pár kedves szót, majd mikor teljesen eltűnt a látóhatárról, Daisy arca pipacsvörös lett.

 - Ezt nem hiszem el! 

***

 - Nahát, Blane! - kiáltott Irma, mikor megpillantotta, azokat a hatalmas kék szemeket, a pláza kígyózó sorai közt.

 Blane a hang irányába fordult, s elmosolyodott.

 - Hát te? Azt hittem nem mehetsz sehová! - mondta csodálkozva, s végigmérte Irmát a ruhájában. Ezt valahányszor megtette, eszébe jutott, mit tenne vele a nagy grófúr, ha ezt meglátná, de aztán úgy döntött, inkább nem festi az ördögöt... vagy inkább vámpírt a falra.

 - Van kíséretem - biccentett a fejével Virgil felé, aki meredten pislogott az ismeretlen fiúra. Nyelt egy nagyot, majd megköszörülte a torkát és hátrált pár lépést.

 - Óh, értem. Amúgy... szuperül nézel ki!

 Irma játékosan belebokszolt Blane vállába, s még az előzőnél is szélesebb mosoly terült el az arcán. Nem tudott nem mosolyogni, ha Blane a közelében volt.

 - Köszönöm, hát te is. Nézd miket vettem! - ezzel letette a bevásárlószatyrait, s elővett egy bíbor pánt nélküli estélyiruhát - Ez fogott meg a legjobban. Szuper a színe és szerintem a ruha is cuki. Mit szólsz?

 - Ebben lélegzetelállítóan fogsz festeni. Még a végén elrabolnak mellőlem - nevetett fel Blane, majd alaposabban megszemlélte a ruhát - Amúgy tényleg szuper a színe. Akkor szerzek egy hasonló nyakkendőt. Mikorra menjek érted?

 - Hát, apuval még meg kell beszélnem, nem száz százalék, hogy elenged. De van egy biztos ötletem.

 - Igen és mi?

 - Elhívom őt is. Akkor végre meglátja, hogy nincs köztünk több, mint barátság és visszanyerem nála a bizalmam. Biztos a siker.

 Blane szemei elkerekedtek, az arcáról lehervadt a mosoly. Irma biztató pillantást lövellt felé, majd a vállára tette a kezét.

 - Tudom, furcsa lesz, de apu utálja a bálokat, öt percnél tovább biztos, hogy nem marad. Csak azalatt a kis idő alatt kell elviselned. Rendben?

 - Ó, így mindjárt más - Blane kissé szórakozott volt mostanában, a hajtás pedig óriási lett egyik percről a másikra, szeretett volna lazítani és több időt Irmával tölteni. Így utólag pedig belátta, hogy a vámpírlány ötlete nem is olyan rémes, mint elsőre hangzott. Ha megszerzi Drakula bizalmát, akkor a későbbiekben akár több is kialakulhat a lánya és közte... Akár. 

  

***

 A villa szokatlanul csendes volt. A levegőben pattogott a feszültség, de senki egy szót sem szólt. Akkor fordult ez elő, ha a tekintetes grófúr és a lánya haragot tartottak. Ez most sem volt másképp.

 Irma fel, s le járkált a fehér szőnyegen, s a beszédjén gondolkozott. Muszáj meggyőzőnek lennie. Mindenképpen ott akart lenni a bálon és az apja bizalma ehhez elengedhetetlen kellék. Mélyet sóhajtott, majd megállt. Denivérre nézett, aki mint általában, most is szunyókált a Denevérlakban. Sikerülni fog! Ott leszek a bálon! 

 Persze, a bál királynője cím megszerzése is átfutott az agyán, de elvetette a gondolatot, mikor eszébe jutott Daisy haragos tekintete. Ha egy kicsit megerőltetné magát, talán sikerülne neki megszerezni, de Irma nem vágyott egy picinyke koronára úgy mint a Hopkins család legfiatalabb boszorkánycsemetéje. Különben is. Ez a suli szörnyeinek döntése. Nem pedig az övé, vagy Daisyé.

 Irma gyors léptekkel viharzott ki a szobából, egészen az apja szobájáig. 

 - Apuci? - kérdezte, s előrébb lépett a küszöbön.

 - Mit szeretnél drágám? - ez a mély hang és a drágám szócska annyit jelentett, Drakula jó kedvében van. 

 A vámpírlány elmosolyodott.

 - Szeretnék elmenni a bálra! - a kijelentésre, a grófúr hangosan felnevetett. Ezt nevezték úgy, hogy ördögi kacaj.

 - Ezt már ezerszer átrágtuk. Nem mész sehová. 

 - Gondoltam, hogy ezt válaszolod, ezért kitaláltam valamit. Mit szólnál, ha mondjuk, nem mennék egyedül? 

 Drakula egy percig nem felelt. A szoba csendjében és sötétjében ücsörgött, az a picinyke fény, amely az előszobából áradt, pötty alakot festett a homlokára.

 - Kire gondolsz pontosan?

 - Nos, rád. Szuper lenne, tök jól mulatnánk. És akkor végre meglátnád, hogy Blane és köztem, nincs semmi! Semmi az ég világon. Csakis kizárólag barátság.

 - Ennyire hülyének hiszel?! Lányom, ugyan már, nem vagyok én palimadár! - nevetett fel ismét.

 - Nem hiszlek sem hülyének, sem palimadárnak. De ha egy kicsit jobban megismernéd őt, megváltozna a véleményed róla. Biztos vagyok benne. 

 Drakula megköszörülte a torkát. 

 - De hát, ő egy ember! - s az utolsó szócskát annyira megnyomta, a hangjából pedig érezni lehetett az undorodást. Bár ő maga sem ismerte be, féltette a lányát tőle. Nem mintha egy vámpírt épp egy embertől kellene félteni, egy szörnyekkel teli városban...

 - Attól még hogy ember, nagyon jó arc. Szerintem imádnád, ha megismernéd. 

 - Ne nevettess, az kizárt dolog! 

 - Tényleg? Add meg az esélyt apu és ha nem csíped a srácot, esküszöm neked, többé nem beszélek vele, csak egyszer, ne az önteltséged vezessen. Blane imádja a rockot, a motorokat, a véres húst, az eperkrémet, a vámpírmitológiát, ráadásul nagy képregényrajongó. Drakula szerelmére, add meg neki az esélyt! - Irma már kezdte unni a könyörgést, de a siker érdekében bármit. Annyira ott akart lenni a bálon! Ha nem is szerzi meg a nyomorult koronát, a szabadságát hadd kapja vissza! A barátait, Blane-t, szórakozást.
 - Miért adjam meg az esélyt? Ő talán megadja nekem?
 - Igen - felelte következetesen Irma - Ő szeretne megismerni téged, akármilyen hihetetlen. Apu, ne csináld ezt!
 - Jaj Irma, öreg vagyok én már ehhez. A szó szoros értelmében. Az a lány világosan megmondta, halálosan bele vagy habarodva az emberkölyökbe. Ugyan miért hazudna?
 Irma mélyet sóhajtott. Daisy mikor mondott igazat az életében? Nevetséges, hogy az apja ennyi év után mégis neki hisz. 
 - Tudod ki Daisy Hopkins? - kérdezte megvetően.
 - Igen. Az apját jól ismerem. 
 - Ő beszélte tele hülyeségekkel a fejed, de tudod meglep, hogy kétségek nélkül beveszed. Daisy azért mondott neked ilyeneket, mert attól tart, én leszek a bál királynője és mert féltékeny Blane miatt. Nyár óta bele van esve. Gyűlöl engem. És mindent megtenne, hogy kilökjön a nyeregből. Ezért azt hazudta, én vagyok szerelmes Blane-be. Azt hiszi érdekel a korona, de csak áltatja magát. Mit bánom én, ha ő a királynő? Egyszerűen jól szeretném érezni magam! 
 - Ez igaz? Tényleg utál? - Drakula megdöbbent.
 - Igen. Gyűlöl, nem csupán utál - Irma csípőre tette a kezét és reménykedett benne, hogy az apja kezd meghatódni és enyhülni.
 - Nekem azt mondta, az érdekeidet képviseli.
 - Hazudott. Azt sem tartom kizártnak, hogy megbűvölt valamivel, hiszen boszorkány. Én nem befolyásollak, dönts ahogy akarsz. De ha most eltiltasz a báltól, nem nekem teszel jót, hanem Daisynek - Irma épp ezzel befolyásolta Drakulát. Megfordult és elmosolyodott. 
 - Rendben.

Közvéleménykutatás és részlet

Sziasztok! :]] Először is, nagyon hálás vagyok az állandó kommentelőimnek, igazán jól esnek a lelkes szavak és hogy eltekintetek a koromtól :$ Hihetetlen, hogy több mint HARMINCAN(!!!) véleményezitek fejezetről fejezetre a Filia Lunacyt. *--* Másodszor, mint megfigyelhettétek, két közvéleménykutatást is tettem fel nem is olyan régen. Az egyik kérdésem az volt, tegyek-e fel a szereplőkről saját készítésű rajzokat? Nagy meglepetésemre, 25-en szavaztatok és mindannyian az 'igen'-re voksoltatok.:] Én ehhez méltón igyekszem minél hamarabb megrajzolni a szereplőket - ezek közül Irma, Georgina, Mallory és Daisy már készen van - és feltenni őket a blogra. Viszont egy valamit közölnöm kell. Ezek a karakterek, leginkább egy rajzfilmes figurát kaptak, nem élethűek, emberkinézetűek. Szerettem volna, ha ezt tudjátok, ne számítsatok profi munkákra, mert nem vagyok profi:( :$ Ezt sajnálom, de minden erőmmel azon leszek, hogy a munkák elnyerjék a tetszéseteket, remélem, sikerülni fog megvalósítani.:] A másik közvéleménykutatás témája az volt, hogy ki a kedvenc szereplőtök? 4 közül lehetett választani, Irma, Daisy, Blane és Drakula. Összesen 13-an szavaztatok, 7-en Irmára, 2-en Daisyre, 3-an Blane-re és csupán egy ember Drakulára [van egy sejtésem hogy ki volt az :D ] Nagyon hálás vagyok mindenkinek, aki szakított időt, hogy a történetemet olvassa és szavazott is:] Most pedig, jöjjön egy kis ízelítő, a 4. részből, köszönetül:]]

Filia Lunacy - 4. fejezet 

A terv

 RÉSZLET

 Daisy a fekete, pántos magas talpú cipőjét nézegette. Igaz, még nem volt az övé, de a heppjének számított, hogyha valamit felpróbált, azt meg is vette.

 Az eladó igyekezett biztató szavakat dünnyögni, azzal a céllal, hogy a kisasszony végre döntsön a cipőt illetően.

 - Nem is tudom - sóhajtott Daisy, majd Tirára nézett.

 - Szerintem jó - vonta meg az a vállát unottan. Nem sokszor járt plázába, azt a kevés alkalmat leszámítva, amikor Daisy magával vitte. Ez is csak azért volt, hogy ne egyedül mutatkozzon egy ilyen hatalmas helyen, mint a Pearl Diamonds Plaza.

 - Kissé szűknek érzem. Kérhetnék egy másikat? Egy másik színben és méretben? - kérdezte bamba képpel Daisy, majd lekapta magáról a cipőt és a dobozba dobta.

 Az eladó mélyet sóhajtott és a szemeit forgatta. Nagy nehezen, mivel ez volt a dolga, mosolyt erőltetett magára és összeszedte a holmikat, amelyek a dobozba tartoztak és visszavitte a helyére.

 Daisy úgy döntött, nem várja meg, míg az eladó visszaér, egyszerűen csak kitipegett a butikból és leült egy bőrpadra.

 - Hihetetlenek ezek az árusok! Tiszta bunkók! - tette keresztbe a lábát, mikor Tira kivonszolta az összes bevásárlótáskát az üzletből és leült mellé - Add ide a kávémat! 

 Tirának összesen hat szatyrot kellett cipelnie, amelyből egy sem az övé volt, hanem kissé idegesítő barátnőjéé. Honnan a fenéből tudta volna, melyikben van az a hülye kávé?! 

 Elkezdett kotorászni a táskák rengetegében, majd az egyikből előkapott egy poharat.

 - Itt van - nyújtotta át, köszönetet nem várva.

 A boszorkány sosem hálálta meg neki, ha a szatyrait cipelte, megmasszírozta a talpát, információkat lesett le neki, kávét finanszírozott, vagy csak egyszerűen ott volt. Egy áldozatnak érezte magát, de hogy ő is kapjon némi figyelmet, nem hagyhatta el Daisyt. És annak fényében, hogy a boszorkánynak egyetlen barátja sem volt, Tira úgy tekintette magát, mint a legjobb barátnő szerepében tündöklő angyalkát... vagy zombilányt.

 - Daisy - kezdte remegve.

 - Mi van? - kérdezett vissza az, majd ismét szürcsölni kezdett a szívószállal.

 - Tudod... mi... szóval... legjobb barátnők vagyunk? 

 Daisy egy darabig nézett maga elé, pontosan Tira sem tudta hogy mit, majd kiköpte a kávét ami a szájában volt és felpattant a helyéről. 

 Tira megrémült és ő is abba az irányba nézett, mint az említett legjobb barátnő. Ekkor már tudta, miért landolt a tejeskávé a pláza bézsszín kövén és miért nem válaszolt a boszorkánylány a feltett kérdésre.

 Ott állt. Pontosabban sétált, egyenesen feléjük, a vadiúj Purple őszi bokacsizmájában, türkizkék kardigánjában, VFashion és Dictator's bevásárlótáskákkal bájosan mosolyogva a vele szemben jövő lényekre.

Na, hát igen. Ennek még lesz folytatása a következő részben, remélem, már izgultok. *o*
Puszi: niiki

Filia Lunacy - 3. fejezet

Sziasztok! :) Nos, meghoztam a 3. fejezetet, remélem mindenkinek tetszeni fog! :) Ebben a részben kibontakoznak Drakula, lánya iránti érzései xddd *-* Peace and Kiss: niiki

Daisy bosszúja

 Daisy a szoba közepén ácsorgott és már szó szerint izzadt a félelemtől.

 - Szóval? Mi az a nagy hír, amit tudnom kell a lányomról? - a nagyúr egy székében ücsörgött és összevissza forgott vele, mintha egy gyerek lenne. 

 - Nos, nem tudom hallotta-e, de a városba egy ember érkezett. Pontosabban három. Egy egész család. 

 - Igen igen, hallottam felőle. Folytasd! - morgott Drakula undorodva.
 Akármennyire is igyekezett a város törvényeihez megfelelően élni, ellentmondását nem tudta elrejteni.

 - Szóval. A legfiatalabb fiú, Blane, az osztálytársunk lett. Többnyire Irma mellett ül az órákon, nevetgélnek, és ami azt illeti. Szerintem járnak is.
 - Szerinted? - Drakula kezdett ingerült lenni. Ez sosem jelentett jót.
 Tira felszisszent.
 - Biztos vagyok benne. Láttam őket kézen fogva az utcán és hát miért hazudnék? - füllentett ártatlan képpel Daisy, s csípőre tette a kezét. Megigazította magán a pulóvert, majd hátrébb lépett. A... a biztonság kedvéért.

 Egy hatalmas, kitartott üvöltés hallatszott, amely az egész házat megrengette. 

 - Hogy az én lányom? Az én egyetlen lányom? Mivel érdemeltem ki ezt a sokkot? - a nagyúr teljesen megfeledkezett arról, hogy a két lány épp a szobájában ácsorog, egyetlen dolog járt a fejében. Meg kell ölni a srácot!

 - Joga volt tudni. Azt hiszem, az Őszi bálra is együtt akarnak menni. Blane lesz Irma kísérője - Daisy arcán gonosz vigyor terült el. Ez azt jelentette, hogy nyeregben érzi magát. Mindenben. Tudta, ha elintézi, hogy Irma egy lépést se tegyen az Őszi bál királynője cím felé, ő lesz a legnépszerűbb diák a Pearl Primary Monsters High School-ban.

 - Soha! Nem engedélyezem! - üvöltötte Drakula és rácsapott egyet ököllel az asztalra. Majd még egyet. És még egyet.

 - Nos, ez csak Önön múlik. Én, a lánya érdekeit képviselem. Blane kárt hoz a városunkra. És az iskola tanulóira is. De nem volna bölcs dolog kinyiffantani. Azzal Magának is ártana, kedves. Talán, elég ha eltiltja őket egymástól. Minél hamarabb.
 Drakula mélyet sóhajtott. A nyelve végigfutott alsó ajkán, többször is. Ez két dolgot jelenthetett. Éhes, vagy dühös, s bár általában mindkettő jellemző volt rá, most csatlakozott hozzájuk még egy érzés. Féltékenység.
 - Köszönöm hogy szóltál! - morogta - Most kérlek menjetek! Szükségem van egy kis időre, hogy átgondoljam.
 - Óh ugyan, én köszönöm! Biztos vagyok benne, hogy a lánya is hálás lesz, amikor rájön, hogy a büntetés jogos. És ha kérhetem, a személyemet ért károk miatt, maradjon kettőnk közt, ki is vagyok pontosan - a két lány meghajolt, majd mikor látták, hogy a nagyúr annyira maga alatt van, hogy egy épkézláb mondatot nem tud kinyögni, gonosz mosollyal az arcukon, az alsó szint felé indultak.
 - Most boldog vagy? - kérdezte Tira két kacsintás közt.
 - Óh, igen! Ebből sosem magyarázza ki magát.

***

 Az Apple kávézó épületén belül már folytak az Őszi bál tervezéseinek vázlatai. Irma, Mallory és Georgina a megszokott helyükön ültek, a bállal kapcsolatos akták pedig szétszórva hevertek az asztalon, a fotelek alatt.
 - Nem tudok kiigazodni. Túl költséges - sóhajtott Mallory, majd a kezét az álla alá emelte.
 - Hmm... Hadd számoljam át még egyszer! - ajánlotta Georgina, majd intett a zombipincérnek - Még egy almakoktélt! Köszi! - mire az kacsintott és felírta a kis cetliére.
 Georgina elvette a számológépet, összeszedte az aktákat, majd bepötyögte a számokat.
 - Ez sehogy sem jön ki - csóválta a fejét - Ha egykét dologból gyengébb minőséget vennénk meg, lenne esély rá, hogy kijöjjön a pontos összeg. Sőt, talán nem is éri el a meghatározott értéket.
 - Ez jó ötlet. De vajon, az olcsóbb, jobb is? Tavaly, hogy hozták össze? - kérdezte Irma - Bocs, SMS-em érkezett - mondta, majd elővette a telefonját.

 Azonnal gyere haza! És igyekezz! Beszélnivalóm van veled. Apa. 

 - Minden rendben? - kérdezte Mallory, mikor meglátta Irma riadt tekintetét.
 - Khm... Nem tudom. Haza kell mennem. Apu beszélni akar velem és az SMS alapján nem túl jó a hangulata. Hívom Felixet - ráncolta a szemöldökét Irma, s tárcsázni kezdte a sofőr számát.

 ***

 - Apu? - kérdezte Irma, mikor felért a Drakula lakosztályra. Egy darabig állt az ajtó előtt, s azon gondolkozott, vajon mit tehetett, amitől az apja ennyire kiakadt. Már megszokta a mogorva stílust, de vele, sosem volt durva, sőt! Ajándékokkal halmozta el, istenítette és szokatlanul kedves volt. 

 - Csalódtam benned - szólalt meg hirtelen egy hang a sötét szobában.

 - Bennem? Miért, mit csináltam? 

 A szék nyikorgott, mikor a nagyúr felállt.

 - Összeszűröd a levet a hátam mögött egy emberfiúval? Mivel érdemeltem ezt ki? Hogy tehetted ezt? 

 Irma felvonta a szemöldökét. Honnan tudhatta meg Blane-t? Georgina és Mallory kizárva, ők sosem árulnák el, ráadásul végig vele voltak, szóval valaki alaposan bekavart, míg ő az Apple kávézóban tartózkodott.

 - De apa, nincs köztünk semmi, csak barátság - Irma nem hazudott, de ettől függetlenül, magának nem tudta letagadni, hogy gyengéd érzéseket táplál Blane iránt - Én, vezetgetem őt az útján. Hiszen új és ráadásul ember. Muszáj volt segítenem a beilleszkedésében. 

 - Na ne mond?! És az esküvői ruha, amit rajzolgatsz?

 - A tervezéseimre gondolsz? Mallory nővére megházasodik és gondoltam, mutatok neki pár rajzot - nevetett fel és egy percre, s az apja dühéről is megfeledkezett.

 - Teljesen mindegy! Megaláztál az egész város előtt! Ezt még a saját lányomtól sem tűröm!
 - Megmondtam! Nincs semmi köztem és Blane közt - már Irma is kezdett ideges lenni.
 - Nem is lesz! Ugyanis, holnaptól kezdve, sehová nem mehetsz! Sehová! Az Őszi bálról is lemondhatsz, sőt, az évi programjaidat sem kell betábláznod. Ezzel az embergyerekkel, pedig azonnal szakíts meg minden kapcsolatot!
 Irmának elkerekedtek a szemei. Hátrált két lépést, az álla leesett.
 - Hogy mi? Egy barátság miatt? Komolyan, nem vagy normális! - visította keserves hangon.
 - De, épp ettől leszek normális. Szülőként kell viselkednem, ha azt akarom, hogy tisztelj.
 - Tévedsz. Nem szülőként viselkedsz, hanem vérbeli Drakulaként. Ez az eltiltás mire jó?
 Drakula rezzenéstelen arccal állt a küszöbön, a kezeit a háta mögött tartotta. Közelebb lépett a lányához, s mélyet sóhajtott.
 - Arra, hogy ebből a kis barátságból, ahogy te nevezed, ne legyen több - ingatta a fejét.
 - Hát, gratulálok! Most aztán tényleg megakadályoztad! - dühöngött Irma, majd gyors léptekkel elviharzott, egyenest a szobájába.
 Az ágyára feküdt és aprócska könnycseppek buggyantak ki a szeméből. Még hogy a vámpíroknak nincsenek érzéseik és nem tudnak sírni! Badarság.
 Felnyitotta a laptopját és bejelentkezett chatre. Blane persze azonnal ráírt, mikor észrevette.

Blane üzenete: Szia :)
DrakuLánya üzenete: Blane:( Többé nem találkozhatunk. Valaki tönkretette az életemet. Fogalmam sincs ki volt, bár egy sejtésem van. Apu megtudta, hogy barátok vagyunk. Vége az Őszi bálnak és vége annak is, hogy időnként leállunk dumálni. :'// Sajnálom!
Blane üzenete: Hogy mi?!
DrakuLánya üzenete: Jól hallod... izéé.. olvasod. :/ Mindegy. Bárcsak kitudnám magyarázni, de apu hajthatatlan. A fejébe vette, hogy mi... tudod... járunk és ez lett.
Blane üzenete: Ezt igazán sajnálom.:( Most mennem kell, bocs. De ha tudok írni, majd írok. Tarts ki!
DrakuLánya üzenete: Könnyű azt mondani. ;(

 Irma kijelentkezett, majd mikor kicsit összeszedte magát, adott némi ennivalót Denivérnek. Megsimogatta az aprócska állatot, aki kezdett ébredezni, majd visszafeküdt az ágyra és a plafont bámulta.
 Ekkor lépett be a szobába Virgil. Leült Irma mellé, aki ettől még hangosabban kezdett el sírni.
 - Tudom kik voltak.
 Irma felkönyökölt az ágyon, s a szemeit a szobalányra meresztette.
 - Két lány járt itt. Egy vöröses hajú és egy fekete göndör. Az egész beszélgetést végighallgattam. Azt mondták a nagyúrnak, a te érdekeidet képviselik - suttogta halkan Virgil és megsimogatta Irma homlokát. Közben minden percben az ajtót leste, azt várta, mikor lép be Drakula. De megnyugodva szuszogott, mikor látta, még mindig van állása.
 - Daisy és Tira! - kiáltott fel élesen Irma - A szemetek! Hogy tehették?
 - Sajnálom! Most megyek és felviszem a nagyúrnak a teáját. De amint tudok, jövök, rendben?
 Irma beleegyezésül bólintott, Virgil pedig két perc múlva eltűnt a folyosón.
 A vámpírlány ismét felnyitotta a laptopot és keservesen sírdogálva elmesélte Georginának mit tett ez a két mafla boszorka. Igaz, Tira nem boszorkány volt, hanem zombi, az állandó gonoszkodással igazán a testvére lehetett volna Daisy Hopkinsnek.
 Ekkor megszólalt a telefon. Irma kapkodva kivette a táskájából.
 - Szia Mallory! Nos, van egy kis gond - kezdett bele Irma sóhajtozva - Lady Liba és az első számú talpnyaló gondoskodtak róla, hogy ne mehessek el az Őszi bálra.
 - Mi? De hát, mit csináltak? - a vonal túlsó végéről megdöbbenés hallatszott.
 - Köptek apunak Blane-ről, csak kicsit durvább verzióban adták le az infókat, mint a valóság.
 Mallory hatásszünetet tartott.
 - És most?
 - Nem tudom. Georginával megbeszéljük a dolgokat. Muszáj ott lennem, látni akarom mit alkottunk. És különben is, még csak töredéke van kész a tervezéseknek. Ki kell találnunk valamit. Most leteszem, jön apu. Puszi! - ezzel megnyomta a piros gombot, a telefont a táskájába dobta.
 Tévedett. Drakula helyett, Virgil lépett be a szobába, egy hatalmas ezüst tálcával a kezében.
 - Gondoltam, hozok némi uzsonnát. Elraktároztam egy kis véres húst, hátha rosszabb időkben szükség lesz rá. És hoztam vámpíroknak kifejlesztett energiaitalt - pislogott a szobalány, s a tálcát az éjjeli szekrényre helyezte.
 - Köszönöm! - hálálkodott Irma, majd felemelte a poharat és belekortyolt.
 - Ez a két lány... Szóval tudod... Ellened akartak tenni igaz?
 Irma nagyot sóhajtott. Felkelt az ágyról, majd elővette a fényképalbumokat, amelyekben az osztályképeket őrizte. Az ágyra dobta őket, s elkezdte lapozgatni, hogy Virgil is láthassa.
 - Ez a legelső osztályképünk. Ők voltak igaz? - két lányra mutatott a tömegben. Az egyik egy boszorka, a másik zombi volt és mindketten nagyon vigyorogtak.
 A magasabbik, amelyiknek a haja göndör volt és feketés, a beállított műmosollyal, pont úgy festett, mint egy reménytelen modell, a másik, az ápolatlan, mindig piszkos zombi pedig igyekezett úgy tenni, mintha nagyon jóban lenne a mellette álló boszorkánnyal.
 - Igen. Igen ők. Bár, csak hátulról láttam őket, de a hajuk és a testalkatuk megegyezik - bólintott félszegen Virgil.
 - Daisy Hopkins és Tira White. Csúfnevükön Lady Liba és az Első számú. Mármint, első számú talpnyaló. Daisy igyekszik kitűnni a tömegből, Tira pedig alaposan 'kedveskedik' neki. Mintha a szolgája lenne. Persze, Lady Liba csak kihasználja, de ez Tirának nem tűnik fel. De ha feltűnne, akkor sem tágítana mellőle, mert ez az egyetlen módja, hogy tudjon kommunikálni a népszerűbbekkel.
 - Szomorú, ha valaki csak a sikerért barátkozik valakivel - mondta keservesen Virgil, s sóhajtott egyet - Valahogy meg kéne őket leckéztetni. De az apád csak akkor engedne el a bálra, ha a saját szemével láthatná, hogy nincs közted, meg az embergyerek közt semmi.

 Irma arcán széles mosoly terült el.

  - Te egy zseni vagy!

Na? Milyen lett? Remélem tetszett! :D A következő fejezetben, egy kis Blane-Irma romantikáról is olvashattok ^^
Puszi: niiki
 

Filia Lunacy - 2. fejezet

Sziasztok! :) Itt a második fejezet, amelyben - közkívánatra - a nagy és félelmetes Drakula is szerepet kap. Igaz, csak látszólag olyan nagy és félelmetes, de ez ne zavarjon össze benneteket, jó olvasást! :) Pusza ;3

 Apuci

 Irma egy szemhunyásnyit sem aludt az éjjel. Na ne mond! Mivel vámpír! Mikor végre reggel lett, lerántotta magáról a takarót, belelépett az édes kis szőrmepapucsba és kiszedte a hajából a lila hajcsavarókat. Úgy döntött, mivel szombat van, pizsamában marad. A rózsaszín hálóing azonban nem volt épp divatos, ezért felvett egy fehér köntöst.

 - Jó reggelt kisasszony! - lépett be a szobába Virgil.

 - Neked is! - mosolygott Irma - Mit gondolsz, okos döntés egész nap pakolással az arcomon feküdni? - s elnyúlt a hatalmas franciaágyon. 
 Körbenézett a szobájában. Minden hófehér volt. A fal, a cseresznyefaajtó- és asztal, még a csipkefüggönyök és a szekrénysor is. Az ágyon azonban lila ágytakaró hevert, illetve a szőnyeg is ugyanilyen színben pompázott.

 Virgil nem sokáig töprengett.

 - Nos, nem hinném. Az édesapja bármelyik percben megérkezhet.

 - Apuci hazajön? - pattant fel hirtelen - És ezt csak most mondod? Hihetetlen vagy Virgil! Fel kell öltöznöm, tökéletesen kell kinéznem.

 - Vendéget is hoz magával. Csak megjegyzem.

 - Na akkor pláne! Melyik legyen? A kék, vagy a rózsaszín? - kérdezte, s két vállfán lógó blúzt tartott maga előtt.

 Virgil a szemöldökét ráncolta. 

 - Nem értek én az ilyenekhez - mormogta kedvetlenül, majd az ágy rendberakásán kezdett el dolgozni.

 Irma dobbantott egyet a lábával és olyan tágra nyílt szemekkel nézett a szobalányra, hogy az kis híján megijedt tőle.

 - Megvilágosultam! Úgy kell kinéznem, mint egy igazi grófkisasszony! - s elkezdett kotorászni a szekrényében.

 Előhalászott egy rózsaszín, gombolható, feszes inget, egy fekete miniszoknyát, egy szintén fekete csipkecipőt, majd bevonult a spanyolfal mögé.

 Virgil karba tett kezekkel, türelmetlenül várta a végeredményt.

 - Készen vagyok! - jelent meg váratlanul Irma - De... - töprengett - Valami még hiányzik nem gondolod?

 Végignézett magán, beállt a tükör elé, pörgött forgott, de csak nem jött rá. Kell még egy jelentős elem, ami az egész kinézetet meghatározza. Csípőre tett kézzel sóhajtott egyet.

 Virgil egy darabig vizsgálgatta a szekrényben lévő holmikat, majd az egyik kis polchoz sétált. Levett róla egy fekete, csipkés, napellenzőernyőt, s átnyújtotta a vámpírlánynak.

 - Mi lenne velem nélküled? - Irma átölelte a szobalányt, kinyitotta az ernyőt és lesasszézott az emeletről, az alsó szintre. Minden alkalmazott sürgött-forgott, a nagyúr érkezésére készülődtek. 
 - Celia! - szólt egy alacsony, kontyos hölgynek - Ez a virágillat igazán pompás. Apuci biztosan hálás lesz érte. Az udvaron leszek.
 - Igenis madame - bólintott Celia, majd meghajolt. 
 - Oh, kérlek! Legalább akkor mellőzd a hajlongást, ha apu nincs itthon! Nem szükséges! Nem vagyok se istennő, se Daisy Hopkins - tette a szolgalány vállára a kezét, mire az elmosolyodott.

 Irma kiviharzott a hátsó kertbe és a hintaágyra ült. Valóban úgy nézett ki, mint egy grófnő. Régebben sokan elítélték Drakula miatt. Persze Irma a kezdetektől fogva vegetáriánus volt, hajlamai cseppet sem az apjáéra ütöttek, de még a viselkedésük sem egyezett. Míg Irma kedves, vidám és száz százalékban vega volt, addig az apja mogorva, zsarnokoskodó és egy igazi vérszívó. Persze, csak akkor gyilkolászott, ha idegen országban járt. Mikor hazatért, állatok fogyasztására kényszerült, mint a kicsi lánya. A kételyek persze gyorsan eloszoltak, amikor Irma valódi énje felszínre került. Azóta senki nem törődött azzal, kinek az utódja, vagy hogy milyen gazdag. Senki... kivéve... Daisy Hopkins. Ő egy valódi boszorkány volt, a legsötétebb varázsigék birtoklója, a legutálatosabb személy a földkerekségen. Mindent megtett, hogy bosszút álljon Irmán. Hogy miért? Senki sem tudta. De gyanították, hogy irigyelte. Ami, teljesen igaz gyanú volt.

 - Hol az én egyetlen, gyönyörű habcsókom? - ez Irmának szólt.

 - Apuci?! - a vámpírlány egy pillanat alatt az előkertben termett - Jól utaztál? Hogy vannak az emberek? Hű, hogy megváltoztál. Mint aki száz évet öregedett!

 Drakula az állát dörzsölte. Tényleg kissé megváltozott. Bozontos bajuszt növesztett, a feje teljesen kopasz lett, a fekete öltönyt, amit jelenpillanatban viselt, pedig szűk volt rá, dundi pocakja miatt. Nem úgy nézett ki, mint az igazi Drakula. Inkább hasonlított egy emberi lényre, leszámítva vérvörös szemeit és vámpírfogait.

 - Hm! Mily kedves üdvözlés! Nos drágám, hoztam neked valamit - s visszaballagott a kocsihoz, amellyel érkezett. A csomagtartóból, egy kisállatketrecet szedett ki.

 - Jézusom! - csapta össze a kezét Irma - Hát ő lenne az a vendég, akit Virgil említett? - s közelebb hajolt az állathordozóhoz.

 - Ez egy vegetáriánus denevér. Tegnap este fogtam. Nagyon aprócska, de kissé harapós. Hidd el, tapasztalatból mondom! - magyarázta Drakula - De aztán úgy vigyázz rá, mint vámpírfogaid fényére.

 - Köszönöm apuci! Na és? Hány embert gyilkolásztál szét? - kérdezte Irma izgatottan, majd Drakulával együtt a villa felé indult.

 - Ez 2000 karikás, ne haragudj, még csak 1449 éves vagy.

 - Hékás, egy hét múlva leszek 1450! - emelte fel a mutatóujját Irma kacagva.

 Mikor beértek az előtérbe, a grófúr felvette az 'én vagyok a félelmetes Drakula' pózt. Hátratett kézzel közeledett a konyha felé. Pont, ahogy a gagyi filmekben, amelyeket a szintén gagyi emberek róla készítettek. Az alkalmazottak meghajoltak előtte, az arcukra pedig megkönnyebbülés ült ki, mikor a grófúr szó nélkül elsétált mellettük.
 Virgil ijedten nézett Irmára és alig láthatóan csóválta a fejét. Egyik kezével a kontyát igazgatta, másikkal pedig a konyhapultba kapaszkodott. Irma biztató mosolyt küldött felé.
 - Hol a többi? - kérdezte szigorúan Drakula.
 - A... a szakács épp az ebédet készíti uram - dadogta Virgil - O... odabent - s a kis ajtóra mutatott, amely a belső konyhába vezetett. 
 Ott készültek a frissen sültek.
 Irma és igen furcsán jellemezhető apja besétáltak. A szakács dúdolgatott valamit magában, majd mikor megfordult, ijedten vette tudomásul, hogy a nagyúr megérkezett. Haptákba állt, megköszörülte a torkát és akkorát nyelt, hogy azt hallani lehetett.
 - Ó, uram... Ha... Hamarosan kész lesz az... ennivalója. Óhajtja, hogy felvigyem Önnek? 
 - Ez nem természetes?!
 - De igen! Persze hogy az.
 Drakula mérges szemmel méregette a szakácsot, s a hatalmas lábashoz lépett. Beleszagolt. Bár a tekintetes grófúr karosszériájára ráfért volna egy kis fényezés, az érzékszervei még tökéletesen működtek.
 - Nem is rossz! - bólintott elismerően, majd a lányára pillantott - Mehetünk, kedvesem? 
 - Persze papi! - kacsintott az, még mindig a ketrecet szorongatva. 
 Mikor felértek az emeletre, Drakula úr a lakosztályába vonult, Irma pedig a szobájába telepedett le. 
 Az ágyára helyezte a kis ketrecet, s kinyitotta az ajtaját. Egy rózsaszín takaróba bugyolált szőrmókot látott, aki békésen szunyókált. Hát persze, elvégre verőfényes délelőtt volt. 
 Irma óvatosan kiszedte, a takaróval együtt és egy darabig nézegette. Sötétbarnás színe és aprócska termete volt. Sokkal kisebb, mint egy átlagos denevér. 
 - Mi legyen a neved? - kérdezte magától Irma töprengve, s megsimogatta a hasán fekvő kisállatot. Egy darabig gondolkozott a válaszon, majd elmosolyodott - Légy üdvözölve Denivér! Mostantól ez lesz az otthonod!

***

 Egy hét telt el Blane érkezése óta. A lények kezdték elfogadni és szörnyként kezelni, de olyanok is akadtak, akik komoly barátságot alakítottak ki vele. Mint például Irma. Rengeteg pletyka keringett róluk, amiért Blane órákra kísérte a lányt, beszélgettek, este órákig videochateltek, s bár a pletykák nagyrészt jóindulatúak voltak, lehetett egy kis féltékenységet sejtetni a levegőben. Na igen. Ezeket a pletykákat akarta hallani a legkevésbé Daisy Hopkins. 
 - Igyekezzetek már csicskák! Yuil! Yuil! - visította - Hol a frissítő teám? - s erősen megnyomta a hol szócskát. 
 - Máris hozom! - hajolt meg az tisztelettudóan s eltűnt a folyosón.
 Daisy felszisszent, majd valamivel halkabban folytatta. - Ez a féreg Irma! Hogy képzeli, hogy elveszi tőlem Blane-t?! Őt én néztem ki magamnak. Mindenhol csak azt hallani, hogy így Irma, úgy Irma! Kit érdekel? Én vagyok a Szörny gimi királynője és nem engedem csak úgy át a trónt! 
 - Én abszolút megértelek! - tette a szíve helyére a kezét, az első számú talpnyaló, Tira. 
 - Ja, ja, ja - legyintett lenézően - Ha ez így marad, megszerzi Blane-t, elfoglalja a helyem és ami a legrosszabb... - hatásszünet - Övé lesz az Ősz bál királynője díj! Valamit rejteget és le fogom leplezni. Bármibe is kerüljön. Ó, képzeld! Megérkezett a mi drága Irmánk drága apucija. Fogadjunk, nem tud a kicsi lánya kavarásáról az emberfiúval... 
 És itt lett elvetve a kocka. 
 - Ez az! - sikított fel és hirtelen még a teájáról is megfeledkezett - Akármilyen békés városban élünk, Drakula papa biztosan nem örülne neki, ha a pici lánya egy emberrel kavarna. És mindannyian ismerjük a haragját. Emlékszel, mikor Irma hármassal ment haza? - s egy másodpercre Tirára nézett - Olyan dühös lett, hogy Irma egy hétig csak a suliba mehetett el. Hát akkor ez most is legyen így...

***

 - A lábamon állsz seggfej! - sistergett dühösen Daisy - És különben is, miért visítasz? Csss! - s előrehajolt a bokor mögül. 

 Semmi változás. A villa nyitott ablakain keresztül kiszűrődtek a sütés-főzés okozta illatok , az Irma által hallgatott zene és a grófúr mérges üvöltései.

 - Nem úgy volt, hogy ma a nagy barátnőivel találkozik, hogy megvitassák a bál tervezéseit? - pillantott Tirára gyanakvóan Daisy.
 - De igen, de biztosan később - ahogy kimondta, a zene elhallgatott, az ablak becsukódott - Mit mondtam?! 
 - Jól van, csak fogd be! A medencés fiú bármikor meghallhat minket - csitítgatta Tirát, majd hátrébb húzódott, teljesen a bokor és a bástya közé. 
 A levegő kezdett hűvös lenni, a nap pedig már lemenőben volt. Daisy összecipzározta magán kék kabátját és megigazította fekete, göndör haját. Tira követte a példáját, bebugyolálta magát egy sálba, sőt, sapkát is tett a fejére. Az ősz, az egyik legundokabb évszak, a tél után.
 Az ajtó mögül, hamarosan, egy lila pulóveres, miniszoknyás, bokacsizmás vámpírlány lépett elő.
 - Íme! Az áldozatunk - suttogta vészjóslóan Daisy. 
 Tira nem válaszolt, de tudta, hogy ebből még hatalmas botrány lesz. 
 Mikor az 'áldozat' elhagyta a helyszínt és a kapun kívül volt, a két lány elindult a villa bejárata felé. Az ajtó előtt kissé megtorpantak, különösen Tira. Ez a hatalmas és félelmetes Drakula villája és nem is akármilyen. Ki tudja, milyen kínzóeszközei vannak a garázsban... 
 - Gyerünk! - adta ki a parancsot Daisy, s elindultak egyenesen az emeletre. Egyszer járt már ebben a villában, amikor ő és Irma barátnők voltak... Ez jó régen volt. 
 A Drakula lakosztály volt a legfélelmetesebb az egészben. Fekete falak, ablak sehol és teljes sötétség. Az előszobából beszűrődő fény azonban elég volt ahhoz, hogy az úr alakját ki lehessen venni.
 Tira megborzongott. Szívesebben lett volna otthon a plüssmacijával. 
 - Kellemes estét! - hajolt meg Daisy tisztelettudóan, majd Tirát is magával rántotta. 
 - Igen... A... Ahogy mondja - dadogott az. 
 - Úgy gondolom... - folytatta Daisy - Tartozunk önnek egy magyarázattal. A lányáról van szó.

 Na, ennyi lenne, remélem tetszett! :) :D Gondolom Drakula karaktere kissé eltért attól amit váratok ;DD Komikat *-*

Filia Lunacy - 1. fejezet

Sziasztok! :) Meg is hoztam az első fejezetet, remélem tetszeni fog. Nem túl hosszú és biztosan fel fognak merülni bennetek a kérdések, de a következő részekben választ adok mindegyikre. ;3

 Az új jövevény

- Irma kisasszony! Irma kisasszony! El fog késni! - jajveszékelt a szobalány kétségbeesetten. 

 - Ugyan már Virgil! - nevetett fel egy csilingelő hang - Az egyetlen aki el fog késni, az te vagy, mert odaég a palacsinta. 

 - Ó, mi lesz velem, jaj, mi lesz velem! - miközben Virgil fel s le futkározott a szobában uralkodó káosz miatt, Irma szép nyugodtan felvette a kabalakarkötőjét és végignézett a tükörképén. Az arcát ugyan nem látta, mivel vámpír volt, de az öltözetét alaposan végigmérte. Tökéletes. Igaz, az iskolai egyenruha nem volt kifejezetten a stílusa, de belátása szerint, csinos viselet a fehér top, szürke blézer, sötétkék szoknyával és ugyanilyen színű nyakkendővel.

 - Most már igazán indulhatna! - figyelmeztette Virgil - Drakula úr megmondta... 

 - Akit te Drakula úrnak hívsz, az az apám. És elég neki ha megrebegtetem egy kicsit a szempillám és kitűnő bizonyítványt hozok haza - mosolygott lelkesen Irma, s felkapta ágyáról a táskáját.

 A kertből dudaszó hallatszott. Irma kinézett az ablakon. Felix, a kocsi mellett állt és a fejét vakargatta. Mindig ezt csinálta, mikor ideges volt. De ugyan! Ki nem lenne ideges a félelmetes Drakula alkalmazottjaként? Felixnek szerencséje volt. Csak a tekintetes grófúr lányát kellett furikáznia, nem egyéb. 

 Irma lerohant a lépcsőn, egyenesen ki az udvarra. A szél az arcába fújt és teljesen hátrasodorta, két copfba kötött haját, de tényleg nem akart elkésni, ráadásul az időjárás borzasztó volt.

 - Itt vagyok drága Felix! - intett, s bepattant a kocsiba.

 - Oh, kisasszony, ne illessen ilyen szép szavakkal. Én csak egy alkalmazott vagyok! Másrészről pedig egy troll. 

 - Nem Felix! Maga nem csak egy alkalmazott és nem is csak egy troll. Képzelje el, mi történne, ha maga nem lenne. Minden nap gyalog kellene iskolába mennem, a hajam szanaszét állna, mire odaérnék és a ruhám is összepiszkolódna. Tudja, milyen lenne az nekem?!

 Nos igen. És ezért szerette mindenki Irmát. Aki egy szót is váltott vele - legyen az troll, zombi, vagy vámpír - fontosnak és ami ennél is jobb, különlegesnek érezhette magát. És Felix ezen emberek... izé... trollok közé tartozott. 

 Pearl, nem volt túl nagy város, de minden kis, vagy nagy szörnynek volt benne hely. A lények békességben éltek, ellenségeskedés, gyilkolászás nélkül.

 Irma szerette ezt a helyet. A kertvárosban lakott, és a legfelsőbb körökben mozgó, elit iskolában tanult. A Pearl Primary Monsters High School 1455-ben nyitotta meg kapuit. Tulajdonképpen, nem korcsoport szerint, hanem képesség szerint vannak beosztva a szintek. Az órarendeken szereplő tárgyak egy kevese közös óra volt - mint például a matematika, történelem és irodalom -, de nagy részét a magánórák építették fel. A magánórákat fajok szerint osztották be, hogy a diákok a saját képességeikhez mérten tudjanak gyakorolni.

 Mikor Irma beért az osztályterembe, Georgina és Mallory sikítozva fogadták. 

 - Nem fogod elhinni, mit tett, ez a zseni itt mellettem.

 - Sokszor neveztek már így. Hihetetlen, hogy te is elismerted - forgatta a szemét Georgina. 

 - Jó, jó. Tudom, először undok voltam, de... mindegy. Szóval. Georgina megkérte az igazgatónőt, hogy kapjunk szabad kezet, az iskola Őszi báljának megszervezése felett. És igent mondott! 

 Mallory igazán lelkes kis vámpírlány volt. S míg komolytalansága teljes ellentétét képezte Georgina komoly nőiességének, addig Irma, valahol a két stílus között állt. Persze, ez nem befolyásolta hármuk barátságát, soha... na jó, néha.

 Irma szóhoz sem jutott. Mindig is foglalkoztatta a rendezvényszervezés. 

 - Jézusom! Te tényleg egy zseni vagy - tapsolt. 

 - Már mondtam, hogy tudom - kacsintott kacéran Georgina, mikor megszólalt a csengő.

 A tanár jelenléte csendet teremtett a teremben. Mr. Gonzales volt az egyetlen embertanár az iskolában és sokan tisztelték. Persze, voltak olyanok, akik ki akarták használni és gyengébbnek hitték, de Mr. Gonzales elég trükkös volt ahhoz, hogy hagyja magát. Matekot tanított és sokszor beszélt a számokban rejlő, különleges ősi misztikáról.

 - Jó reggelt! A mai óra elejét, a tantárgytól eltérő dologra szánom. Bemutatom az új osztálytársatokat, Blane Fischer - az ajtón egy barna kobak dugta be a fejét, napbarnított bőrrel és csodás kék szemekkel - Blane... - folytatta Mr. Gonzales - ember. 

 A diákok összenéztek. A zavartságot az új jövevény is észrevette és magyarázkodón felemelte a kezét.

 - Biztosan csodálkoztok, én megértem. A nyár végén költöztünk Pearlbe és szükségem volt egy kis időre, hogy megfigyeljem az itt élő emb... lényeket. 

 ' Szerintem cuki. '  - az üzenet Georgina lába előtt landolt és Irma kézírása volt rajta. Ahogy elolvasta, iszonyatos késztetést érzett hogy hangosan felnevessen, de végül a szája elé emelte a kezét és a szörnyű görcs abbamaradt.

 - Ez igazán remek! - törte meg a kínos feszengést a matektanár - Szeretném, ha tiszteletben tartanátok új osztálytársatokat. Feleljetek a kérdéseire és vezetgessétek az útján. Blane, kérlek, foglalj helyet. Ott van egy szabad szék a kisasszony mellett - s az Irmával szomszédos ülőhelyre mutatott. 

 Még mázli, hogy a vámpíroknál nincs pirulás reakció, különben a kis Irma falfehér bőre, most hirtelen vérvörös paradicsommá változna. 

 Blane odasietett a székhez és a könyveivel együtt leült.

 - Örvendek! - suttogta padtársa felé fordulva - Mi a neved? 

 - Irma - válaszolta a lány, és kezével hátrafésülte hosszú, barna haját - Honnan jöttél? 

 Blane elmosolyodott. 

 - Londonból. Ezért is furcsa nekem a hirtelen környezetváltozás. Meleg időjárás és sehol egy esőcsepp. 

 - És? Hogy tetszik a város? - Irma fejében csak úgy záporoztak a kérdések, de alaposan eltöprengett, melyikeket tegye fel. 

 - Szerintem szuper hely. Még sosem láttam ekkora összetartást. Az emb... bocsi, már megint. Szóval az itt élők, nagyon barátságosak egymással, semmi gyűlölködés a... fajok közt nincs és szerintem ez király. Már nagyjából megismertem a környéket. Oh, és képzeld! A statisztikák szerint, a város 50%-át vámpír, 30%-át vérfarkas, 15%-át troll, 4%-át egyéb lények és csupán 1%-át ember alkotja. Hát nem érdekes? És az is nagyon tetszik, hogy a diákok a maguk fajtájához méltó feladatokat végezhetik a saját órájukon. 
 - Na de honnan tudtál a városunk létezéséről? Elvégre, csak a beavatottak tudhatnak róla.
 - Az apám itt élt... egy darabig. A szülei nagyon rosszul bántak vele kiskorában, ütötték verték. Egy vámpír megsajnálta, magához vette és idehozta. Majd amikor felcseperedett, visszaküldte az emberek közé és megeskette, hogy senkinek nem beszél a városról. Nekünk, anyának és nekem viszont megakarta mutatni. Ezért vagyok itt.

 Irma falta Blane szavait és csodálta, a fiú bátorságát. Elég nagy merészség kellett ahhoz, hogy egy ennyi idős húsvérember idejöjjön csak úgy. Pláne, ha az apjáról volt szó. 

 Az este folyamán Irma bejelentkezett chatre. Georgina persze, mint valami sólyom, lecsapott rá. 

 Georgie: hé! láttuk ám a kis flörtödet az új csávóval. szerintem igyekezz megkaparintani, mielőtt Lady Liba lecsap rá. órán szépen kibeszéltek... 

 Irma habozott. Lady Liba, alias Daisy, a világ legundorítóbb boszorkája volt. Ha valakinek italt kínált, akkor biztosan volt benne valami szerelmi bájital. Őt nem érdekelték az 'elvek', csak hogy az egész iskola őt lesse minden bokorból, minden fa mögül. Középpontban akarta érezni magát, ami kevesebb, több sikerrel be is vált neki.

 DrakuLánya: én.. nem akarok lecsapni rá. átgondoltam és... apu... 

 Georgie: kit érdekel? apud sosincs otthon. egyébként meg, ha a srácnak volt elég bátorsága ahhoz, hogy egy vámpírokkal teli országba jöjjön, akkor ahhoz is legyen, hogy rávigyorogjon az apósra. 

 DrakuLánya: honnan veszed hogy bejön nekem? 

 Georgie: hé, most úgy teszel, mintha nem ismernénk egymást 1000 éve? ja bocs, 1134 éve. ;) 

 DrakuLánya: próbálkoztam... jó, talán igazad van. de a kérdés az, hogy ÉN, bejövök-e, NEKI! 

 Georgie: te bejössz élőnek és holtnak is. :) 

 Georgina - a maga idegesítő módján - igazán édes tudott lenni és Irma kénytelen volt beismerni, hogy vérfarkas barátnőjének nagyon is igaza van, pláne az apósos dologban. De akkor is tartott a dologtól. Egyenlőre csak egy barátságot szeretne kialakítani és ha az apján, múlik, ez barátság is marad.